Húsz évvel ezelőtt az ELTE Angol nyelv és irodalom nyelvészeti modulja keretében szerencsém volt Nádasdy Ádám Bevezetés a nyelvészetbe c. szemináriumára járni, így fertőzött meg újonc egyetemistaként a nyelvészet. És szintén húsz évvel ezelőtt jelent meg Tanár úr Kálmán Lászlóval írt könyve, amely a leggyakoribb nyelvi jelenségeket boncolja:
"Kálmán László és Nádasdy Ádám könyve üdítően világosnak, szórakoztatónak hat egy hagyományos nyelvtanóra után. A kötet üzenete, hogy a nyelvtudomány érthető és izgalmas, a nyelv pedig megismerhető és megérthető, ráadásul valóban tétje van. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a nyelv állandóan változik, sok-sok változatban él, és ezek közül a változatok közül (leegyszerűsítve) csak a történelmi véletlen emelt ki egyet-egyet, és tett meg sztenderddé. Ha ezt tudatosítjuk, akkor máris jobban értjük, hogy minden egyes nyelv vagy dialektus tökéletes rendszer, nincs közöttük primitív vagy rossz. Így a beszélőik sem azok – legalábbis biztosan nem azért, mert adott kódot használnak. A könyvben mindezt sok olyan, novellának is beillő történet bizonyítja, amelyek a Háromperceseket az Egypercesek rokonává teszik." (https://lib.pte.hu/ek/kalman-l-nadasdy-a-harompercesek-a-nyelvrol-bp-osiris-1999).

Ebből a rövid beszámolóból ki is derül, hogy miért ez a bevezető. A szerzők ugyanis nem úgy fogalmaznak, hogy a nyelv fejlődik, hanem változik ("a nyelv állandóan változik"). Amikor nyelvváltozásról van szó, sokszor elhangzik a "nyelvfejlődés" és "nyelvromlás", de ezek tudományos szempontból nem létező kategóriák. Amikor például idegen szavak (pl. anglicizmusok) kezdenek beszivárogni egy nyelvbe, az nem a nyelv "romlásához" vezet, hanem az egész egyszerűen a nyelv egy adott változata/állapota egy adott csoportban/rétegben egy adott időpontban (és csak sok idő múltán látjuk, hogy abból mi épült be a nyelvbe, és mi kopott ki).

Ugyanígy kellene tekinteni az egyén nyelvhasználatára is, különösen idegen nyelv használata esetén. Sok frusztrációtól és kudarcélménytől megkímélnénk magunkat, ha idegennyelv-elsajátításnál is a "fejlődés" szó helyett a semleges "változás" kifejezéssel utalnánk arra, hogy növekszik a szókincsünk, javul a nyelvtan ismerete és netán még a kiejtésünk is cizelláltabb az adott idegen nyelven, akkor egy adott időszakban tapasztalt stagnálás sem lenne "romlásnak" titulálva, hanem megértenénk, hogy mint minden tanulásnál, ez a stáció is szükséges ahhoz, hogy sikeres idegen nyelvfelhasználókká váljunk. Ekkor ülepedik le a tudás, amit addig passzív módon "elraktároztunk" és átalakul aktív tudássá, amit használni is tudunk az idegen nyelvi kommunikáció során.

Ily módon eljutottunk a coaching szemléletű nyelvtanulás/-tanítás kulcspontjához, amelyben az önismeret és önbizalom annak legfontosabb elemei. Ha ugyanis ezeket erősítjük, idővel megismerjük a számunkra leghatékonyabb tanulási módszereket és meggyőződünk arról is, hogy anyanyelvi szintű kiejtés nélkül is érthető, amit mondunk, és tudunk megfelelően kommunikálni. A nyelvi coach szerepe a nyelv "megtanítása" helyett a nyelvelsajátítás hatékony stratégiáinak a bemutatása, illetve azon belső gátak leépítése, amelyek a hatásos idegennyelvi kommunikáció útjában állnak. Ezek a stratégiák sok esetben nyelv-függetlenek, azaz saját anyanyelvünkre is alkalmazhatóak - így valójában két problémára nyújtanak megoldást.