Simon Sinek A jó vezetők esznek utolsónak (Leaders eat last 2014.) című, itthon 2017-ben megjelent könyvében kifejti a hormonok hatását az emberre, mint társasági lényre és rámutat arra, hogyan lehet/kell a hormonok hatásait kihasználni csapatépítési céllal, az előnyünkre fordítva a hormonok adta "lehetőségeket". A blogbejegyzés elsősorban azt a célt szolgálja, hogy rövid áttekintést adjon a hormonok hatásairól, amit bármikor referenciaként használhat az olvasó. Az írás alapja egy videóelőadás, amit az alábbi linken elérhető, ahol az előadás teljes átírása is megtekinthető.

A kiindulópont az, hogy az üzleti életben is használhatjuk az ember állati mivoltát, ahogyan azt a katonaságnál már megtették: más szóval, pozitív jutalmazással és negatív kondicionálással tudjuk az ember viselkedését befolyásolni. A katonaság remek példa arra is, hogy az emberek olyan munkahelyen szeretnek dolgozni, ahol biztonságban érzik magukat, és ahol tudják, hogy mások saját életüket is kockára téve az ő védelmükre sietnek. A vezetők nem az embereiket áldozzák be saját magukért (és a profitért), hanem pont fordítva, saját magukat áldozzák be az embereikért.

Az előadásban arról a négy hormonról beszél Sinek, amelyeket köznyelvben boldogsághormonként aposztrofálunk, mivel alapvetően az elégedettség érzését, a szeretetet, a büszkeséget, az örömöt, és a valaki(k)hez való tartozás érzését váltják ki.

ENDORFIN

• fizikai fájdalom csillapítására szolgál
• angolban úgy is nevezik, hogy "runners' high", ("futók gyönyöre"), mert a futás alatt olyan mennyiségben szabadul fel, hogy a futó nem érzékel sem fájdalmat, sem fáradtságot
• az ember egyik fő, más állatfajoktól megkülönböztető tulajdonsága a kitartás, ezért az őskorban egy kellemetlen vadászati élmény után másnap ugyanolyan boldogan mentek el vadászni - ez bizonyítja, hogy ez egy remek rendszer (különben az ember kihalt volna)

DOPAMIN

• felelős azért, hogy a kitűzött célokat megvalósítsuk
• amikor valamit megcsinálunk, amit a listánkra írtunk, úgy érezzük, mintha nyertünk volna - így egy pici adag dopaminért írjuk fel a listára azt is, amit már megcsináltunk, csak, hogy ki tudjuk húzni a listáról
• a dopamin miatt van az is, hogy a céljainkat le kell írnunk, hogy el tudjuk őket KÉPzelni, mert amit el tudunk képzelni, arra KÉPesek is vagyunk
• a dopamin miatt van az is, hogy szeretünk enni - ha nem így lenne, akkor csak akkor kezdenénk el ételt keresni, amikor már éhesek vagyunk, de akkor már lehet, hogy túl késő lenne, így meghalnánk - ismét egy bizonyíték arra, hogy a rendszer jó!
• a dopamin hátulütője viszont, hogy rendkívül módon addiktív (drog, alkohol, nikotin, képernyő - mind, mind dopamint termel) - más szóval a dopamin kis adagokban hatékony, de nagy adagokban veszélyes

SZEROTONIN

• a "vezetői hormon" - olyan helyzetekben hat, amikor büszkeséget érzünk, elismerést kapunk
• ami különösen nagy előnye, hogy nemcsak az érzi a hatását, aki kapja az elismerést, hanem az is, aki ezt nézi
• így például a szerotonin felelős azért a jóérzésért, amit a gyerekünk fellépésekor érzünk, vagy amikor az Oscar-díjas színész a díj átadásakor megemlíti azokat, akik segítettek neki, hogy idáig eljusson - ily módon a szerotonin tulajdonképpen kapcsolódást alakít ki a gondozó és a gondozott között
• a szerotonin hátulütője viszont, hogy be lehet csapni: mivel a társadalmi elismeréssel, státusszal jár együtt, ha például a vagyonunkkal ezeket kiváltjuk, akkor is termelődik a szerotonin, de nem lesz hosszú távú hatása, mert nincs kapcsolódás, nem kapcsolódik valódi értékhez

 OXITOCIN

• szeretet, melegség, az a kényelmes érzés, amit baráti, rokoni, családi körben érzünk, amikor nem történik semmi, csak együtt vagyunk
• a biztonság érzése
• szüléskor és szexkor termelődik
• az emberi nagyvonalúság és segíteni akarás is kiváltja, de a pénzbeli adomány nem tartozik ide, csak olyan segítség, ami idő vagy energia, azaz két olyan dolog, amit már sosem kapunk vissza > ezért van az, hogy azokat a vezetőket értékeljük nagyra, akik nem sajnálják az idejüket és energiájukat a beosztottjaikra, érdekli őket a munkavállalóik sorsa, azaz nem kérdőívet töltetnek ki velük, hanem leülnek velük beszélgetni
• az oxitocin nagy előnye, hasonlóképp a szerotoninhoz, hogy akkor is termelődik, amikor csak szemtanúi vagyunk egy szép emberi gesztusnak
• másik nagy előnye, hogy szintén addiktív - minél inkább segítünk, annál inkább akarunk majd segíteni
• harmadik nagy előnye, hogy a fenti "addikcióval" nem enged teret a valódi függőségnek - más szóval annak, hogy a boldog, elégedett életet élők, boldog (házas)párok nem hajlamosak a függőségre tulajdonképpen vegyi alapja van

az utóbbi két hormonból kiindulva a jó vezető leül a munkatársaival beszélgetni, kíváncsi a véleményükre, de ugye egy nagy szervezetnél erre nincs mód, így a senior és junior vezetőknek is hasonlóképp kell cselekedniük, más szóval, a bürokratikus ranglétrának hatékonynak kell lennie, hogy a munkatársak biztonságban érezzék magukat

(amint a munkavállaló nem érzi azt, hogy biztonságban lenne, a vevőkre, ügyfelekre teszi át az elégedetlenségét)

+1 hormon: KORTIZOL

• stresszhormon: megemeli a glükóz szintünket, lemerevíti az izmainkat és begyorsítja a pulzust
• minden periferális rendszert leállít, mert azonnali cselekedetre sarkall, így az energia megtakarítás jegyében még az immunrendszerünket is leállítja (ezért csökken az immunrendszer ellenálló képessége, ha huzamos ideig stressznek vagyunk kitéve
• egy stresszes munkahely nemcsak a munkavállalóra van negatív hatással, hanem az egész családra, ugyanis kutatások bizonyítják, hogy a "hazavitt" stressz a gyerekeket is negatívan befolyásolja

Az Egyesült Államokban most már több, mint 80 éve működő Anonim Alkoholisták szervezete 12 lépcsős programjának utolsó lépcsőfoka a mások iránt vállalt felelősség. Ha csak 11 lépcsőfokot teljesít valaki, visszaeső lesz, de ha a 12-edik, utolsót is teljesíti, meggyógyul. Más szóval, a szerotonin és az oxitocin nyernek. Az elköteleződés és a szolgálat nyernek.

"Service. Service to another. Oxytocin wins. Serotonin wins. The more we look after each other, the safer we feel, the more we feel like we belong, and the more we will work together to confront the dangers outside."