Brené Brown: Dare to Lead

könyvismertető, összefoglaló

Brené Brown kutató, szakterülete a bátorság és sebezhetőség. A kettő összefüggéséről ír és tart előadásokat, a TEDTalk előadását mára többen, mint 48 millióan látták, ami nem csupán a témaválasztásának, hanem a humorral fűszerezett remek esetbemutatásnak is köszönhető. Végül, de nem utolsósorban annak, hogy saját sebezhetőségét is felvállalja a színpadon személyes példáit is ismerteti.

daretolead_1.png

A 2018-ban írt könyvében minden addigi tudását, kutatását a vezetők viselkedésére alkalmazva összegezte. A sebezhetőséget úgy definiálja, mint bizonytalanság, kockázat(vállalás) és érzelmi kiszolgáltatottság. Számos helyen, többek között az Egyesült Államok Fortune 500 cégeinek és a hadseregének is tartott előadásokat, és sehol nem tudtak neki olyan példát mutatni, mondani, ahol a bátorság nem járt együtt ezekkel az érzésekkel. A sebezhetőség fenti meghatározását húsz évvel ezelőtt fogalmazta meg, és a kutatásai azóta megerősítették azt, különösen a mostani, vezetéssel, vezetőkkel kapcsolatos kutatása, amelyet a Merj vezetni című könyvben összegez (19. oldal). Szerinte bizonyos emberek számára a munkahelyi kultúra még az otthoninál is jobb kell, hogy legyen, illetve a vezetési stratégiák jobb szülővé és társsá tesznek (13. oldal).

Amikor reggeli talk show-k keretében röviden kell összegeznie a mondanivalóját, mindig kitér arra, hogy gyakran azt gondoljuk, hogy udvariassági formulákkal kell tompítanunk azt, amit üzenni szeretnénk. Brené Brown szerint viszont ezzel homályos üzenetet küldünk, ami elbizonytalanítja a másikat. Ehelyett azt vallja, hogy a kedvesség valójában világos határ kiszabással, egyszerű és világos üzenettel jár. “Clear is kind, unclear is unkind”.

Ez hasznos a határok megszabásánál is, illetve azok kommunikálásánál (nem szó szerinti fordítások):

  1. megértem, hogy mérges vagy, mert ez egy nehéz beszélgetés, de a kiabálás nem ok
  2. tudom, hogy mindannyian fáradtak és frusztráltak vagyunk, mert ez egy hosszú meeting volt, de attól még nem ok, hogy forgatod a szemed és belevágsz mások szavába
  3. értékelem, hogy szenvedéllyel beszélsz erről az ötletről, de a passzív-agresszív hozzáállás és mások lehúzása nem ok

A jó hír az, hogy Brené szerint a sebezhetőség és bátorság nem személyiségjegyek, hanem fejleszthető (és fejlesztendő) készségek. Ugyanis tudjuk mérni, tanítani és tanulni. Erre ad is néhány tippet a könyvében, de a honlapjáról letölthető egy egész munkafüzet, amit a csapattal együtt fel lehet dolgozni a könyv szerkezetét követve.

Összegezve tehát, a szégyenérzetnek és megszégyenítésnek más a kimenetele. Az előbbit megérdemeltük, az utóbbit nem. Az előbbi úgy tudjuk leküzdeni, ha elmeséljük valakinek, mi történt velünk, mert a szégyen abból a magányos érzésből táplálkozik, hogy egyedül vagyunk és rosszak. A megszégyenítést pedig úgy tudjuk leküzdeni, ha azt érezzük, hogy nem érdemeltük meg és az aki ezt tette velük egy nagy szemétláda. 

daretolead_2.png

We are hardwired for connection. From our mirror neurons to language, we are social species. In the absence of authentic connection, we suffer. And by authentic I mean the kind of connection that doesn’t require hustling for acceptance and changing who we are to fit in.” (25. old.)

A könyv több, mint a fele arról szól, hogy körbejárja a sebezhetőség jelentését, összetevőit, és a 166. oldalon kifejti, hogy ennek egyszerű oka van: a sebezhetőség bátorság kiépítésének alapköve. Sportmetafórával élve, a sportedzéseken sem mindjárt meccsekkel kezdenek, hanem először az alapkészségeket tanulják, erősítik. Egy jó focista például arról ismerszik meg, hogy jól tudja a labdát kezelni, kontroll alatt tartani, irányítani.

 Az effajta kompetencia persze magabiztosságot ad, ami a sebezhetőség legjobb “ellenszere”. Vagyis a sebezhetőséggel járó szégyenérzet és “nem vagyok elég jó” érzés ellenszere. Brené megközelítésében a megalapozott magabiztosság = igazmondás + kíváncsiság + gyakorlat. Ahogyan látjátok, az utóbbi visszaköszön ilyen formában is (sportmetafórában is fontos, hogy egy jó labdakészség természetesen csak folyamatos gyakorlással alakul ki). A kiváncsiság ugyanis az a tulajdonság, ami motivál bennünket, hogy többet tudjunk meg egy adott dolgokról.