A vállalkozásom egy évtizede

#tenyearchallenge

Utólag visszatekintve nem is volt más választásom. Mindig is elég független voltam és mindig is zavartak az időrabló tevékenységek. Ehhez hozzáadódott az, hogy a fordítói lét általában egybeesik a szabadúszó léttel. Így lettem tíz évvel ezelőtt vállalkozó. Akkor csak szükséges rossznak tekintettem rá, egy gazdasági formára, ami ahhoz kell, hogy legálisan számlázzak.

Idővel viszont megszerettem a vállalkozói léttel járó szabadságot. A legtöbb ember ebben a két fogalomban a bizonytalanságot és a kiszámíthatatlanságot látja, nekem viszont a vállalkozó szóból a vállalás hallatszik ki a leghangosabban, a szabadúszóságból pedig a szabadság. Valamint a kreativitás, az ötletáradat, a felelősség és az énmárkaépítés jutnak róla eszembe.

Az elején csak magával a szolgáltatással voltam elfoglalva (megfelelő minőségű fordítás szállítása). Majd rábukkantam különböző vállalkozásépítési cikkekre, blogokra, de egyik sem nekem íródott (vagy sales-es típusú self-brandingről szólt, vagy vállalati/corporate szlenget használt), nem tudtam alkalmazni a saját helyzetemre.

Idővel persze eljutottam más kis- és mikróvállalkozók honlapjára, blogjára, és elkezdett kikristályosodni, hogy milyen irányba szeretném vinni a saját vállalkozásomat. Sőt, ekkor kezdtek el az első anyavállalkozók is blogolni, online marketinggel foglalkozni, ez már igazán nekem szólt! Rengeteg információ, ötlet, együttműködési lehetőség árasztotta el a postaládámat. Ez a korszak annyira jól sikerült, hogy egy másik lába is lett a vállalkozásnak, de mivel még zöldfülű voltam és mindent egyedül csináltam (az üzlettársam az utolsó pillanatban kiszállt), tiszavirág életűre sikeredett. Viszont az addigi legjobb iskola volt, nemcsak tanulópénz. Nem bántam meg egyetlen pillanatát sem, mert rengeteg élményt, tapasztalatot szereztem, első kézből megértettem az üzleti terv és a cash flow jelentőségét, és ismét rájöttem, hogy az egyik legnagyobb gyengeségem az adminisztrációs lustaság (hiszen az eredeti láb is megmaradt, és ott egyedül intéztem a jelentkezéseket új megbízásokra, az online jelenlétemet, magát a szolgáltatás elvégzését, az utómunkákat, a kapcsolattartást a megbízókkal, új megbízók szerzését stb.).

Sokáig csak fordítóként és nyelvtanárként tekintettem magamra, amikor a vállalkozásomról kérdeztek. Mára a két fenti pillér mellég bejött egy harmadik, a coaching. Évek óta követem a coaching szakmát és változásait, és idén végre rátaláltam arra a képzésre, amit nekem írtak, készítettek. Minden perce arany, minden feladat, gyakorlat, eszköz tökeletesen van bemutatva, és a mentorom még a praxisépítésünkkel is mélyrehatóan foglalkozik. A közösség is rendkívül támogató, minden segítséget megkapunk ahhoz, hogy elerjük, kihozzuk magunkból a maximumot.

És akkor jöjjön 10 tény a tíz évről:

1. Angolul az egyéni vállalkozó self-employed - azaz "saját magát alkalmazó". Nekem ez a kifejezés jobban tetszik, mert jobban visszaadja a "magadért dolgozol",  és magadért vagy felelős (pl. öngondoskodás) hozzáállást.

2. A fordítói pályám legelején sokféle fordítási munkát bevállaltam, olyat is, ami nem feltétlenül okozott örömöt, de ezekből tanultam a legtöbbet önmenedzselésről és időgazdálkodásról. Más szóval, az önismereti út már valahol akkor elindult.

3. 25 év itt tartózkodás után is könnyebben fordítok szerbre, főleg angolról. Néha olyan kifejezések is eszembe jutnak, amelyeket több éve nem használtam.

4. Az elmúlt tíz évben az összes nagyobb és néhány kisebb magyarországi fordítóirodával dolgoztam. A legtöbbjük visszatérő ügyfél, annak ellenére, hogy kevesebbet és ritkábban vállalok, mint régebben.

5. Anno a képzésen azt a visszajelzést kaptam, hogy inkább tolmács-, mint fordítóalkat vagyok, és ezt a "skatulyát" sok év alatt sikerült csak levetkőznöm. Nem hibás ez a megfigyelés, mert valóban jobban érzem magam tolmácsolási helyzetekben, de mutatja, mekkora szerepe van egy-egy visszajelzésnek, értékelésnek, főleg, ha számít az illető véleménye.

6. Közvetlen ügyfeleknek (cégek, akadémikusok, magánemberek) is nagyon szeretek dolgozni, mert ott nagyobb az esélye olyan témában fordítani, ami a szívem csücske (nyelvészet, pszichológia, pedagógia).

7. A világ legnagyobb LSP (nyelvi szolgáltató) cégének közvetlenül is dolgozom, heti rendszerességgel.

8. Négy nyelvről három nyelvre fordítok, vagyis összesen 8 nyelvpárban. A legtöbb fordító az A (anya)nyelvére fordít B és C nyelvről.

9. Az emberek többsége a fordító szó hallatán műfordítóra gondol előbb, mint szakfordítóra, és a feliratokat fordítók jutnak legkésőbb az eszünkbe. Ezen a covid változtathatott a sok streamelt tartalomnak köszönhetően-.

10. Ha tízenhárom évvel ezelőtt a párom nem fizeti ki a tandíjat, ma nem ez lenne az egyik szakmám. A fordító-tolmács képzés második évben elnyertem egy európai uniós tolmácsösztöndíjat, ami a teljes tandíj összegét fedezte. Abból fizettük ki az esküvőnket. :)

Az álmok igenis valóra válnak. És nem szabad elfelejteni megünnepelni, amikor ez megtörténik!