Amióta iskolásak a gyerekeim megfigyeltem, hogy a jelenlegi oktatási rendszerünk miért fél és nem támogatja azokat a gyerekeket, akikben megvan a potenciál, hogy vezető legyen.

Persze ebben a kérdésben így megfogalmazva implicit módon benne van a véleményem, hogy nem fogadja el őket, sőt, kifejezetten tart tőlük és próbálja kiírtani belőlük ezt a készséget.

Tovább megyek, miért az az első zsigeri, ösztönös megnyilvánulás ilyen gyerekek környezetében, hogy "neveletlen"? Miért egyből a szülőt kell cikizni, szekálni, vagy letolni? Ugyanis amikor "rossz gyerekekkel" találkozunk, általában a nevelésben keressük a hibát, míg amikor a gyerek " szófogadó" vagy valamiben ügyes, akkor őt dicsérjük meg, vagy esetleg a genetikát és a DNS-t hozzuk fel magyarázatként.

Nos, az okokra most nem fogok kitérni. Engem coachként ugyanis ritkán érdekel a múlt és annak a feltárása, viszont annál inkább a jelenben való kérdés megválaszolása, illetve probléma megoldása. Mert ez bizony probléma, hiszen ha nem fektetünk elég nagy hangsúlyt a vezetői készségek fejlesztésére már gyerekkorban tovább folytatjuk az önbizalomhiányos, magukért kiállni nem tudó, megvezetésre alkalmas egyedek "termelését", akik nem tudnak közösségeket építeni és egészséges társadalmat létrehozni.

Fontos mindjárt az elején hangsúlyoznom, hogy a vezető szó alatt nem magas beosztású üzleti, állami vagy katonai vezetőket értek, hanem mindenkit, akinek a keze alatt kis vagy nagy csoportok működése zajlik. Vezető lehet egy tanítónéni, osztályfőnök vagy munkaközösségvezető (iskolában), vezető lehet a helyi fiók könyvtárosa, aki heti könyvklubot szervez, vagy a falusi őstermelő, aki havi piacot alakított ki a főtéren, de lehet a lakógyűlést levezénylő proaktív szomszéd is, aki szerint mindenki érdeke, hogy az udvart rendbe tegyék, a lomtalanításkor a szemetet kitegyék. Más szóval, vezető mindenki és bárki, aki emberekkel dolgozik, csoportban vagy csapatban, önjelölten vagy kiválasztva. Mindenki, akinek van egy álma, elképzelése vagy célja, és nem fél követőket keresni hozzá, hogy az álom, elképzelés vagy cél megvalósuljon, azaz bátor másokat beavatni abba, ami neki fontos, kitárulkozni és őszintének lenni.

Azt is fontosnak érzem kiemelni, hogy egyszerre általában mind a két szerepet betöltjük - vezetnek is és vezetünk is. Ez a hierarchikus szervezetekben szembetűnőbb, de a hétköznapokra is igaz: egy tanár vezető a saját osztályában, de vezeti őt a munkaközösségvezetője és az igazgatóság is.

De térjünk rá a valódi megoldásokra - hogyan tudnánk szülőként jól helytállni, hogy a gyerekeinkben ki tudjuk fejleszteni, vagy a már kifejlett vezetői készségeket mederben tudjuk tartani?

1. Legyünk következetesek!

Ettől a szótól sokakat kiver a víz, mert ez tipikus példája annak, amikor valamit könnyebb mondani, mint csinálni. De itt egy újabb újradefiniálásra kerül sor: szerintem ugyanis a következetesség nem egy merev szabályrendszer kialakítása és betartása, hanem az adott szó betartása. A gyereknek megtett ígéretek beváltása. Ezen a ponton sokan felsóhajtanak "Jaj, egy újabb liberális szülő agyament eszmefuttatása!". Pedig aki figyelmesen olvassa, látja, hogy nem azt mondtam, hogy mindent ígérjünk meg a gyereknek, amit kér, csupán annyit, hogy amit viszont igen, azt tartsuk is be - hiszen néhány év múlva pont ezt fogjuk kérni a kamasz gyerekünktől!

2. Legyünk empatikusak!

Igen, jól sejtik, az empátia fogalmát is máshogy határoznám meg, mint megszokott: empátia számomra az érzelmi intelligencia egyik fontos ismérve. De gyerekek esetében, gyerekekkel való foglalkozások esetén nemcsak annyit jelent, hogy bele tudjuk-e helyezni magunkat az ő helyükbe, fontosnak tudjuk-e értékelni azokat az eseményeket, amelyek velük történnek meg, hanem azt is, hogy beszélgetünk-e velük a szociálisan érzékeny témákról. Legközelebb például, amikor egy hajléktalant láttok az utcán, ne csak annyit tegyetek, hogy zavartan beledobtok némi aprót a perselyébe, hanem beszélgessetek a gyerekekkel arról, hogy mit jelent hajléktalannak lenni, mi okozhatta azt, hogy a bácsi vagy a néni az utcára jusson. Kérdezzétek meg tőlük, hogy szerintetek milyen módon lehetne nekik segíteni, hogy ismét értékes érezzék magukat és azáltal teljes jogú tagjai legyenek a társadalomnak.

3. Legyünk jó hallgatóság!

Amikor a gyerekünk elkezdi mesélni a napját vagy hogy mi történt vele az edzésen, dobjunk el mindent, és figyeljünk rá. Közben ne nyomkodjuk a telefonunkat, mert a multitasking mellett nem tudunk aktív figyelni. Természetesen ezen is sokan meg fognak botránkozni, mert azon a véleményen vannak, hogy a gyerek tanuljon meg várni arra, hogy a felnőtt ráérjen. Részben persze osztom ezt a véleményt, de szerintem a fenti esetek kivételt jelentenek. Egyrészt mert így nyerjük el a gyermek bizalmát, hogy hozzánk bármikor, bármilyen kérdéssel, panasszal, dilemmával fordulhat, másrészt mert így alakul ki bennünk is az aktív figyelem készsége, amellyel ők is tudnak másokra figyelni. A figyelem és az empátia pedig ütős kombó! Ilyen emberekből lesznek a jó vezetők, akik nemcsak utasítások adnak, hanem meghallgatják a beosztottaikat, munkatársaikat, partnereiket, ügyfeleiket.

Ennek a három alapkészségnek az együttesével olyan vezetőket lehet "nevelni", akik

• lelkiismeretesek
• tudatosak
• kiállnak maguk és mások érdekeiért
• kreatívan és kritikusan tudnak gondolkodni
• racionálisan érvelnek
• empatikusan kommunikálnak

Persze sok olvasóban felmerül a kérdés, hogy ez miért ennyire fontos. Véleményem szerint azért, mert azok a vezetők, akik jövőképpel rendelkeznek és ennek a jövőképnek a megvalósításáért képesek és hajlandóak is dolgozni, jól működő közösségeket alakítanak ki maguk körül. Azt pedig régóta tudjuk, hogy egy egészséges társadalom alapja a közösségi élet, ahol a közösség minden olyan egység, amely egy közös értékrend és közösen elfogadott szabályrendszer szerint határozunk meg. Egy ilyen közösségben, egy társadalomban pedig az egyén jólléte is stabilabb.