Túl vagyunk Anitával a Halkarikában néhány csoportos coaching ülésen, és mindegyik alkalom után meg kell csipkednem magam, hogy ilyen remek vállalkozónőkkel hozott össze bennünket a sors. Nem tudom eldönteni, hogy szerencsénk volt, és/vagy bevonzottuk a zseniális alanyainkat, vagy egész egyszerűen maga az Action Learning módszer ennyire jó és ezt is hozza ki a résztvevőkből. Akárhogy is legyen, hatalmas élmény volt mindegyik, és mi teljesen feltöltődve indulunk neki a következőknek. Sőt, néha már a bemutatkozás után pozitív energiák szabadulnak fel annak hallatán, hogy mennyire érdekes élettörténetek hangzanak el.

Mindegyik alkalommal erős a tenni vágyás, a cselekvési szándék, de ami ennél is fontosabb, az őszinteség. Mindegyik esethozó felismerte, hogy az ő érdeke az, hogy a helyzetet objektíven, tényszerűen ismertesse, de azok, pedig, akikét az esetét ki is választották, végképp tűpontosan leírták, hogy "miben vannak", és miért zavarja ez őket. Ezek önmagában már nagy felismerések, nagy ajándékok nemcsak maguk, hanem a többiek számára is, hiszen tudjuk, hogy bármilyen helyzetről vagy életterületről is van szó, a probléma felismerése és megfogalmazása már önmagában fél megoldás.

A mai szenzációs ülés után azonban rájöttem újabb két dologra:

1. Amikor az ember padlón van, nem szabad belerúgni. Nincs az a konstruktív kritika, ami a mélyben jól esik. Nehezen képzelem el, hogy van olyan "jótanács", ami ilyenkor cselekvésre buzdít. Nincs az a javaslat, amit a mélyben az ember el tud fogadni, mert olyankor önmagát okolja az adott helyzet kialakulásáért is. Ráadásul mindenki ellenségnek tűnik, mert a szemekben az ítélkezést látjuk, és a ciccegést halljuk: "nem így kellett volna".

Amint kezd kicsit fény derengeni az alagút végén, azonnal könnyebb tisztábban látni, konkrét megoldásokkal próbálkozni.Ezért is alaptézis a coachingban a megerősítés. Mind az egyéni, mind a csoportos ülések során a második lépés, a probléma, elakadás feltárása után annak a megerősítése, amit az illető addig az adott esettel kapcsolatosan jól csinált. A csoport esetén ráadásul ez sokszorozódik, így nemcsak megerősíti az esethozót, hanem szinte szárnyakat ad neki.

Szoktuk mondani, hogy kívülről és utólag mindenki okos. A csoportos coaching zsenialitása abban rejlik, hogy már a kimondása a problémának egyfajta időbeni átkeretezést ad, és a csoporttársak pedig kívülállóként abszolút objektív módon tudják szemlélni a helyzetet. Mivel általában vagyunk annyira kritikusan önmagunkkal szemben, hogy minden létező negatív dolgok az elakadásunkkal kapcsolatban felsoroljunk, a csoporttársaknak nem is olyan nehéz feladatuk, hogy innen felemeljenek.

2. Mint minden olyan közösségben, ahol az alapértékek az őszinteség és a segíteni, tenni akarás, egy 90 perces csoportos coaching ülés résztvevőiből összeverbuválódott közösségben is kialakul egyfajta szinergia. A szinergia görög eredetű szó és alapjáraton együttműködést jelent, de a különböző tudományágak a szót a következő jelentéssel használják: "együttműködő részek eredményessége nagyobb a különálló részek eredményeinek összegénél". Hogy mit is jelent ez? Azt, hogy két résztvevő együttes eredménye nem négy, hanem nyolc, négyé nem nyolc, hanem tizenhat stb. Más szóval a csoportos coaching eredménye is hatványozódik, mert nem egy ember erősiti meg az esethozót, hanem 4-5, nem egy ember segít ötletelni, hanem 4-5.

Ha még nem próbáltad ki a módszert, ne halogass tovább - mi itt vagyunk, keress bizalommal! Ha pedig kirpóbáltad, és tetszik, alkalmazd bátran a saját csapatodban, családodban. Nincs vesztenivaló, viszont az eredmény sokszoros lehet!