A mentorok fontossága

The importance of mentors in our lives

Sok új kifejezés van a magyarban, amelyeket az angolszász kultúrából vettünk át, viszont a fogalom megfelelő értelmezése nélkül félrefordítunk és/vagy rosszul használunk. Sajnos a mentor sem kivétel ez alól, így a fogalom pontosításával kezdem. A mentor szót sajnos sokszor tévesen használjuk - így most ezzel kezdem, hogy tisztázom a jelentését: 

1. angolul a mentor szó jelentése:

an experienced and trusted adviser

an experienced person in a company or educational institution who trains and counsels new employees or students

2. magyarul a mentor olyan pártfogót jelent:, aki a következő "feladatokat" látja el:

  • a jelölt tanulási kontrolljának növelése, fejlesztése;
  • aktív odafigyelés;
  • a gyakorlat megfigyelése, modellezése és megbeszélése a tudatosság növelése érdekében;
  • közös tanulási élmények (pl. megfigyelések vagy videofelvételek);
  • útmutatás, visszajelzés, és ha szükséges, iránymutatás;
  • közös elemzés és akcióterv készítése;
  • a jelölt gyakorlatának értékelése;
  • általános támogatás biztosítása (Lord et al, 2008)

Egyszóval valaki, aki nagyobb tudással és tapasztalattal rendelkezik és mindkettőt szívesen megosztja a mentoráltjaival, mert hisz abban, hogy nem a konkurenciáját neveli, hanem egy szebb és jobb jövőt épít azáltal, hogy segíti a tanítványát.

Nekem nagy szerencsém volt a mentoraimmal a gimnáziumban, az egyetemen, és azóta is, a felnőttként elvégzett képzéseknél is. Az első két intézményben még nem volt annyira tudatos ez a folyamat, sem a megnevezése, de most visszatekintve tudom, hogy mennyit köszönhetek nekik.

A gimnáziumban Pappné Török Edit tanárnőnek köszönhetem, hogy az angol nyelv szeretete megmaradt, sőt mélyült is, és a tanári szakma iránti szeretetet is tőle hozom. Pragmatikus, lényegre törő órái hatékonyak és eredményesek voltak, ezt a hozzáállást azóta is hozom. De azt is megtanultuk az óráin, hogy a világ nem egyenlő az iskolával, hogy fontos, hogy tájékozottak legyünk és kritikusan szemléljük a szembe jövő információkat, függetlenül attól, kitől származnak.

Ezt a fajta kritikus szemléletet az első egyetemi mentorom, Polgárdi Krisztina tanárnőnek is megerősítette. Ő volt az évfolyam-dolgozat és a szakdolgozat megírásánál is a témavezetőm. Vagyis sokkal több annál - egy igazi barát, aki megmutatta, hogy egy valódi, igaz kapcsolat egyenlőségen alapul.

Szakmailag pedig tőle tanultam, hogy egy irományt nem csapunk össze, hanem sokszor átolvasva minden egyes mondatot ízlelgetünk és addig bontunk, míg másnak is egyértelművé válik, amit mondani akarunk.

Ennek az explicitálásnak a tudományos hátterével később a PhD program keretein belül Németh T. Enikő tanárnőnél ismertem meg. És magát a szót is előszeretettel használom, sokakat idegesítve vele :). Enikőtől még azt is ellestem, hogyan lehet női vezetőként asszertíven, de kedvesen kommunikálni és az érdekeinket érvényesíteni. És ami talán a legfontosabb, hogyan lehet a családi életet a munkával összehangolni (Enkő ugyanis a sürgősségi/fontossági alapú priorizálás nagy mestere).

De a PhD programban valószínűleg nem is veszek részt, ha nincs még egy "háttérmentor" Kriszta mellett, Kenesei István tanár úr, akinek a biztatása és segítsége sokat jelentett. Minden egyes nyelvész doktorandusz érdekeit képviselte, mai napig képviseli, ami igazán példaértékű tanári, vezetői és mentori magatartás.

Négyüket azért emelem ki, mert a legnagyobb hatással voltak rám, és a legtöbbet köszönhetek nekik. De természetesen hálás vagyok minden egyes tanárért, aki valaha tanított. Igen, azokért is, akik nem érezték jól magukat ebben a hivatásban, mert általuk lettem én is az a tanár, aki.