Business, Book and Language Coach

Business, Book and Language Coach

2020\05\02 fischermonika

Words or silence - which is more powerful?

Toastmaster speech #2 (Understanding Your Communication Style)

 

The best way to illustrate my second target speech is probably through an infographic.
As a translator and linguist, and especially as a teacher, I use the power of words. To put it more bluntly, I live off of words. But as a coach, I use and believe in the art of silence. Silence is many times more powerful than words.
Coaching is usually associated with the skill to ask great, thought-provoking questions.
And it is true, it is an important skill. But what people usually do not give credit for to coaches is silence. Being able to empathise through silence and make silence not awkard is also an important skill.

words_questions_silence.png
2020\04\30 fischermonika

Leading and parenting - Be the parent who improves your child's leadership skills

Toastmaster speech #1(Understanding Your Leadership Style)

Leading and Parenting / Leadership or Parenthood

While I was contemplating whether to use nouns (passive) or verbs (active) in the title of my speech, I came across a quote from Michelle Obama, who said in one of her interviews that "Parenting is a verb." What she means by this is that parenting is a constant action, movement, motion, battle, dilemma, discussion, inner monologue. It is trying to be a role model for somebody who may be wiser than you. It is trying to be a moral compass for somebody who may have been born with a stronger ethical code than you. It is trying to be stronger than your child, when all you want is to lean on them because you see they are better, smarter and more creative than you.

But although it may sound as a difficult job, it is probably one of the most rewarding ones, too. It gives one the opportunity to help develop skills and competences that may carry them on the way to becoming a leader. Our society does not usually support raising leaders. Children with leadership skills are seen as somewhat aggressive, pushy, bossy, maybe even labelled as bullies, difficult to handle, overwhelming. Because of this the parent's responsibility is even bigger.

If you suspect you might have a child who is one day going to become a leader, you may want to start their education right now. The world needs better, more empathetic and more caring leaders. What then are those characteristics in parents that help their children develop emotional intelligence and become better leaders?

1. Consistency

Being consistent for many people simply means setting the rules and abiding by them. I believe it has more to do with being an authority for your children not by means of power, but by building trust. In other words, when you promise something, make it happen, deliver on your promise and watch the bond between you and your child get stronger via it.

2. Empathy

Empathy is closely connected to the third one. It is not only showing compassion for the other person, in this case your child, and trying to imagine yourself in their shoes. It also refers to talking about social issues, such as for example homelessness. A joint walk can be a perfect introduction to a difficult topic like this - don't look the other way, don't pretend they are not there, but start a conversation about them. Ask your children if they know who these people are, why they may be on the streets, and you may even elicit some solutions from your children as to what could help these people find a job and become part of the society again.

3. Good listening skills

Good listening skills cannot be practiced by multitasking at the same time. It is actually the opposite - dropping everything and listening to what your child has to say. Although many people are wary of doing this as they believe it may cause their children to be spoilt and demanding, I actually think it has the opposite effect. Paying attention and tending to your child's needs will make them do the same for others, which is an exceptional trait in leaders.

Incorporating these three core skills can therefore help you build a solid parenting strategy and indirectly help your children build a strong leadership strategy when they develop their leadership skills and become leaders.

These three and leading by example in these three will raise children who:

  • are conscious and conscientious
  • take care of themselves and others
  • defend and lobby for their interests
  • think both creatively and critically
  • argue using rational arguments and not empty commonplace phrases
  • show vulnerability in showing compassion for others

It is leaders like this that can build a better future, that can be resilient and that can stay present and focused even in times like covid and other crises. But it is important that we don't only think of high ranking officials, army officials, statesmen, politicians, CEOs, etc. when we think of leaders, but we should think of anybody and everybody who has an idea or a vision and is brave enough to embark on that idea or vision, share it with others and find supporters for it. It can be the local librarian organising weekly storytelling events or the local farmer organising monthly markets or even the twenty something guy at the end of the street who turns out to be eager to organise a residential meeting only because he would like to plant trees in the street.

First of all, we need to accept our child’s cognitive and behavioural setup - we need to recognise if they are leader material or not. If they are, we should provide them with as many situations as possible where they can try themselves out in order for them to see if they want to embark on this path or not (not everybody who is born to be a leader wants to be one).

If they are not leader material, we should not push them nor make them feel less but we can gently encourage them to still sometimes break out of their comfort zones only to find that it is not such a scary role and that it is a great self-discovery method.

Secondly, it is vital to find experienced educators for our children, ones who will accept them unconditionally (note that I didn’t say love ;)!) and try to strengthen their advantages and minimise their disadvantages. We should be able to communicate as much as possible with them and request feedback on our child’s progress - not because our child needs any plus “development” of any kind, but because being aware of our child’s interests, group dynamic behaviour and learning methods is crucial when we want to help them develop their wellbeing.

Thirdly, it is vital we do not cure our own insecurities or regrets with our children (C.G. Jung — 'Nothing has a stronger influence psychologically on their environment and especially on their children than the unlived life of the parent.'). This is probably the most difficult task of all, because the temptation is high. Sometimes parents feel a child should do something they were never able to only because “it comes so easy to her”. Other times they feel a child should fulfill their dreams because “we have invested so much time, energy and money so far it would a shame not to”. These are all sideways and cross-generational burden, which we need to let go of the minute we detect it in ourselves.

All in all, knowing your child strengths and weaknesses can help you follow and support on their path better. If their talents can be useful in developing leadership skills, use them! The world needs better leaders to be able to form healthier communities, which are the building block of strong socities.

2020\04\14 fischermonika

A hormonok hálójában

azaz 4+1 hormon hatása (Simon Sinek előadása alapján)

Simon Sinek A jó vezetők esznek utolsónak (Leaders eat last 2014.) című, itthon 2017-ben megjelent könyvében kifejti a hormonok hatását az emberre, mint társasági lényre és rámutat arra, hogyan lehet/kell a hormonok hatásait kihasználni csapatépítési céllal, az előnyünkre fordítva a hormonok adta "lehetőségeket". A blogbejegyzés elsősorban azt a célt szolgálja, hogy rövid áttekintést adjon a hormonok hatásairól, amit bármikor referenciaként használhat az olvasó. Az írás alapja egy videóelőadás, amit az alábbi linken elérhető, ahol az előadás teljes átírása is megtekinthető.

A kiindulópont az, hogy az üzleti életben is használhatjuk az ember állati mivoltát, ahogyan azt a katonaságnál már megtették: más szóval, pozitív jutalmazással és negatív kondicionálással tudjuk az ember viselkedését befolyásolni. A katonaság remek példa arra is, hogy az emberek olyan munkahelyen szeretnek dolgozni, ahol biztonságban érzik magukat, és ahol tudják, hogy mások saját életüket is kockára téve az ő védelmükre sietnek. A vezetők nem az embereiket áldozzák be saját magukért (és a profitért), hanem pont fordítva, saját magukat áldozzák be az embereikért.

Az előadásban arról a négy hormonról beszél Sinek, amelyeket köznyelvben boldogsághormonként aposztrofálunk, mivel alapvetően az elégedettség érzését, a szeretetet, a büszkeséget, az örömöt, és a valaki(k)hez való tartozás érzését váltják ki.

ENDORFIN

  • fizikai fájdalom csillapítására szolgál
  • angolban úgy is nevezik, hogy "runners' high", ("futók gyönyöre"), mert a futás alatt olyan mennyiségben szabadul fel, hogy a futó nem érzékel sem fájdalmat, sem fáradtságot
  • az ember egyik fő, más állatfajoktól megkülönböztető tulajdonsága a kitartás, ezért az őskorban egy kellemetlen vadászati élmény után másnap ugyanolyan boldogan mentek el vadászni - ez bizonyítja, hogy ez egy remek rendszer (különben az ember kihalt volna)

DOPAMIN

  • felelős azért, hogy a kitűzött célokat megvalósítsuk
  • amikor valamit megcsinálunk, amit a listánkra írtunk, úgy érezzük, mintha nyertünk volna - így egy pici adag dopaminért írjuk fel a listára azt is, amit már megcsináltunk, csak, hogy ki tudjuk húzni a listáról
  • a dopamin miatt van az is, hogy a céljainkat le kell írnunk, hogy el tudjuk őket KÉPzelni, mert amit el tudunk képzelni, arra KÉPesek is vagyunk
  • a dopamin miatt van az is, hogy szeretünk enni - ha nem így lenne, akkor csak akkor kezdenénk el ételt keresni, amikor már éhesek vagyunk, de akkor már lehet, hogy túl késő lenne, így meghalnánk - ismét egy bizonyíték arra, hogy a rendszer jó!
  • a dopamin hátulütője viszont, hogy rendkívül módon addiktív (drog, alkohol, nikotin, képernyő - mind, mind dopamint termel) - más szóval a dopamin kis adagokban hatékony, de nagy adagokban veszélyes

SZEROTONIN

  • a "vezetői hormon" - olyan helyzetekben hat, amikor büszkeséget érzünk, elismerést kapunk
  • ami különösen nagy előnye, hogy nemcsak az érzi a hatását, aki kapja az elismerést, hanem az is, aki ezt nézi
  • így például a szerotonin felelős azért a jóérzésért, amit a gyerekünk fellépésekor érzünk, vagy amikor az Oscar-díjas színész a díj átadásakor megemlíti azokat, akik segítettek neki, hogy idáig eljusson - ily módon a szerotonin tulajdonképpen kapcsolódást alakít ki a gondozó és a gondozott között
  • a szerotonin hátulütője viszont, hogy be lehet csapni: mivel a társadalmi elismeréssel, státusszal jár együtt, ha például a vagyonunkkal ezeket kiváltjuk, akkor is termelődik a szerotonin, de nem lesz hosszú távú hatása, mert nincs kapcsolódás, nem kapcsolódik valódi értékhez

 OXITOCIN

  • szeretet, melegség, az a kényelmes érzés, amit baráti, rokoni, családi körben érzünk, amikor nem történik semmi, csak együtt vagyunk
  • a biztonság érzése
  • szüléskor és szexkor termelődik
  • az emberi nagyvonalúság és segíteni akarás is kiváltja, de a pénzbeli adomány nem tartozik ide, csak olyan segítség, ami idő vagy energia, azaz két olyan dolog, amit már sosem kapunk vissza > ezért van az, hogy azokat a vezetőket értékeljük nagyra, akik nem sajnálják az idejüket és energiájukat a beosztottjaikra, érdekli őket a munkavállalóik sorsa, azaz nem kérdőívet töltetnek ki velük, hanem leülnek velük beszélgetni
  • az oxitocin nagy előnye, hasonlóképp a szerotoninhoz, hogy akkor is termelődik, amikor csak szemtanúi vagyunk egy szép emberi gesztusnak
  • másik nagy előnye, hogy szintén addiktív - minél inkább segítünk, annál inkább akarunk majd segíteni
  • harmadik nagy előnye, hogy a fenti "addikcióval" nem enged teret a valódi függőségnek - más szóval annak, hogy a boldog, elégedett életet élők, boldog (házas)párok nem hajlamosak a függőségre tulajdonképpen vegyi alapja van

az utóbbi két hormonból kiindulva a jó vezető leül a munkatársaival beszélgetni, kíváncsi a véleményükre, de ugye egy nagy szervezetnél erre nincs mód, így a senior és junior vezetőknek is hasonlóképp kell cselekedniük, más szóval, a bürokratikus ranglétrának hatékonynak kell lennie, hogy a munkatársak biztonságban érezzék magukat

(amint a munkavállaló nem érzi azt, hogy biztonságban lenne, a vevőkre, ügyfelekre teszi át az elégedetlenségét)

+1 hormon: KORTIZOL

  • stresszhormon: megemeli a glükóz szintünket, lemerevíti az izmainkat és begyorsítja a pulzust
  • minden periferális rendszert leállít, mert azonnali cselekedetre sarkall, így az energia megtakarítás jegyében még az immunrendszerünket is leállítja (ezért csökken az immunrendszer ellenálló képessége, ha huzamos ideig stressznek vagyunk kitéve
  • egy stresszes munkahely nemcsak a munkavállalóra van negatív hatással, hanem az egész családra, ugyanis kutatások bizonyítják, hogy a "hazavitt" stressz a gyerekeket is negatívan befolyásolja

Az Egyesült Államokban most már több, mint 80 éve működő Anonim Alkoholisták szervezete 12 lépcsős programjának utolsó lépcsőfoka a mások iránt vállalt felelősség. Ha csak 11 lépcsőfokot teljesít valaki, visszaeső lesz, de ha a 12-edik, utolsót is teljesíti, meggyógyul. Más szóval, a szerotonin és az oxitocin nyernek. Az elköteleződés és a szolgálat nyernek.

"Service. Service to another. Oxytocin wins. Serotonin wins. The more we look after each other, the safer we feel, the more we feel like we belong, and the more we will work together to confront the dangers outside."

2020\04\13 fischermonika

Self-coaching

azaz erőforrásgyűjtés önmagunk erősítésére

A coaching tulajdonképpen élethosszig tartó tanulás, ahol a tanulás nem tárgyi tudás megszerzése, hanem önmagunk megismerése. A coachinggal ugyanis olyan eszközöket kap az ember, amellyel nemcsak egy adott krízist tud átvészelni vagy egy adott problémáját megoldani, hanem az élethez való hozzáállását, megközelítését tudja megváltoztatni. (Az utóbbi mondat nem azt feltételezi, hogy a jelenlegi nem jó, csak annyit, hogy a leendő ügyfél valamilyen okból változást szeretne.)

Más szóval a coachee elsajátítja az önszabályozást. Az önszabályozás és a késleltetett jutalmazás egyes kutatók és elméleti szakértők szerint a sikeres élet kulcsa. Fontos azonban, hogy a coachingban a siker nem külső szempontok alapján meghatározott fogalom, hanem a belső értékrendszer szerinti életvitel. Más szóval nem az sikeres, aki mások által felállított elvárásoknak próbál megfelelni, hanem aki a belső iránytűje szerint él.

Sokunk iránytűje azonban elveszett a (social) media által generáló hang- és képzavarban, illetve a gyerekkorunktól ránk zúduló elvárásfolyamban. Így tehát az eredményes coaching folyamat első lépése az elcsendesedés, a belső iránytű megkeresése. Ha ez nincs meg, ha az ügyfél nem őszinte magához, magával (és így indirekt módon a coachcsal sem), a folyamat nem lesz, nem lehet eredményes. Csak a felszínt kapirgáljuk, közhelyek hangzanak el. Ettől függetlenül az ügyfél akár elégedett is lehet, mert ventilálhatott vagy jót beszélgetett a coachcsal. De mivel a coaching mégiscsak egy pénz ellenértékéért adott szolgáltatás, a kölcsönös elégedettséget az eredményes folyamat adja.

Visszatérve az önszabályozás fogalmára: a különböző nemzetközi szakirodalmakban számos szinonímával találkozhatunk az önszabályozás (self-regulation) illetően: önmenedzselés (self-management), önkontroll (self-control), önmegváltoztatás (self-change), önirányított viselkedés (self-directed behavior). Ahogyan azt az olvasó is bizonyára ezekből a kifejezésekből kiérzi, ez valamiféle befelé irányuló szabályozás, amellyel megtanulhatjuk a bennünket érő hatásokat és a hatások által kiváltott érzelmeket, érzéseket irányítani. A coaching folyamat során többször felmerül a "Mire van ráhatásom?" kérdés. Amire nincs (ráhatásom), azzal nem kell foglalkoznom, mert csupán annak van jelentősége, hogy hogyan értékelem, érzékelem a (ráhatásomon kívüli) események rám gyakorolt hatását. Hogy ezt egy egyszerű példával szemléltessem: azt, hogy esik-e az eső vagy sem, nem tudom befolyásolni, de azt, hogy az eső elrontja-e a kedvemet vagy sem, azt tudom.

A coaching alapja az emberismeret, így a self-coaching tulajdonképpen önismeret (self-awareness). Az önismeret útja az önfelfedezéssel (self-discovery) kezdődik és önreflexióval (self-reflection) zárul. Az előbbivel valós időben figyeljük meg a reakcióinkat, az önreflexióval pedig utólag számba vesszük a cselekedeteinket, és megpróbáljuk a jó döntéseinket elismerni, megünnepelni, a rossz döntéseknél pedig megvizsgáljuk az okokat.

Szeretnék önöknek segíteni, hogy ezt a módszertant elsajátítsák, hogy az ön-folyamatok (önbizalom, önismeret, öntudat, önfelfedezés, önismeret, önértékelés, önmagunk szeretete, önbecsülés, önmagunkba vetett hit) egy kompakt egész önazonossággá formálódjanak. Az önazonos ember integritásban van önmagával. De mit is jelent ez pontosan? Az integritás ugyanis a teljesség állapota (integrity: the state of being whole and undivided). Az elme, a test, a lélek és a szellem egy egységet alkotnak. A személy a saját maga által létrehozott (nem átvett!) értékrendje és saját maga által létrehozott szabályok szerint él, úgy, ahogy neki megfelel (de természetesen tiszteletben tartva mások szabadságát).

Végül, de nem utolsósorban ismerkedjünk meg a self-compassion szóval, amely nem más, mint a saját magunkkal való együttérzés. Ne bántsuk magunkat, sem szavakkal, sem tettekkel, hiszen ezzel nemcsak saját magunk életét keserítjük meg, de rendkívül rossz mintát, példát mutatunk a gyereinknek is (itt külön ki szeretném hangsúlyozni, hogy ilyenkor nemcsak a szülőkre gondolok, hanem a szűk és tágabb rokoni kapcsolatokra, a pedagógusokra, de tulajdonképpen mindenkire, akinek valamikor az életében "dolga van" gyerekekkel és kamaszokkal.

Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy néhány gyakorlattal, pszichológiai teszttel feltérképezzük a "valódi énjét" az ügyfélnek, amit aztán ő pikk-pakk elfogad és másnapra új személyiségként ébred, hanem sokkal inkább egy viszonylag hosszú és alapos önismereti tréning, amely során megtanuljuk feltérképezni a jó és a rossz tulajdonságainkat, valamint a már nem szolgáló korlátozó hiedelmeket és szokásokat. Keresünk helyette másokat, amellyel ki tudunk építeni egy olyan életet, amelyben integritásban tudunk élni önmagunkkal. A pillangó-hatás következtében pedig elindul a változás a családtagjainkban, barátainkban, munkatársainkban.

Tegyünk együtt az élhetőbb jövőért, egészséges közösségekért és értékalapú társadalomért!

2020\03\23 fischermonika

Interjú Szilágyi Boglárkával - gyermekpszichiáter szakorvos, pár- és családterapeuta, life coach

1. Mikor és miért döntöttél úgy, hogy coach leszel?

Az orvosi egyetem elvégzése után felnőttpszichiátriai osztályon kezdtem dolgozni, ahol különböző problémákkal küzdő, más-más élethelyzetben lévő emberekkel találkoztam, történeteiket hallgattam. Mivel nagyon szeretem a gyerekeket és megtudtam, hogy van rá lehetőség, a gyermekpszichiátria felé vettem az irányt. Így belekóstoltam hivatásom felnőtt és gyermeki oldalába is mielőtt végleges döntést hoztam a jövőmet illetően. Jelenleg már gyermekpszichiáter szakorvosként, valamint családterapeutaként gyermekkel, családokkal foglalkozom. Folyamatosan képzem magam, hogy minél hatékonyabban tudjam segíteni a hozzám fordulókat. Nagyon szeretem magam beleásni pszichológiai témájú, önsegítő könyvekbe. Gyakran keresnek meg fiatal felnőttek egy-egy elakadással az életükben, amihez, úgy gondolom csodás lehetőséget nyújt a megoldásfókuszú coaching. 2019-ben végeztem el Polgár Lili online képzését. Ezt megelőzően már olvastam az Örömterápia című könyvét is.

2. Milyen képzéseket végeztél el? Tervezed-e még valamilyen képzés elvégzését?

Az orvosi pálya mellett, pár- és családterapeuta végzettséget szereztem a Magyar Családterápiás Egyesületnél, mert hiszem, hogy gyermekekkel csak a szülők bevonásával lehet sikeresen foglalkozni.  3 évvel ezelőtt edző lettem, hogy egy nők számára kifejlesztett mozgást, Beautyrobicot oktathassak, ami rengeteg pozitív hatással van az önbizalmukra és ezzel párhuzamosan életük számos területére. Jelenleg komplex integratív gyermekterapeutának tanulok. Bár ezt most éppen halasztom, mert 2020 februárjában megszületett a kisfiam, úgyhogy hamarosan a mesekönyvek lapozgatása indul. A jövőben szeretném coachként is minél jobban fejleszteni magam.

3. Mivel foglalkoztál előtte? Maradtál a pályán vagy a coaching lett a fő hivatásod?

Maradtam a pályán, de nagy álmom, hogy elsősorban vállalkozóként keressem a kenyerem.

4. Hogyan változott meg az életed mióta coachként dolgozol?

Úgy érzem, hogy én is gördülékenyebben oldom meg a napi dolgaimat, még inkább a megoldás érdekel a hosszas rágódás helyett. Ezen kívül bővült a bevethető eszköztáram a munkám során, aminek mindig nagyon örülök.

5. Mik a terveid a coach szakmán belül?

A gyermekekkel, családokkal való munka során is szeretném alkalmazni a tanultakat, illetve szeretnék a nők támogatására specializálódni.

6. Mi a legnagyobb kihívás számodra a coach szakmán belül?

Szerintem nagyon sok az előítélet a coach szakmával szemben (megjegyzem a pszichiátriával szemben is), ezeket szeretném megcáfolni. Úgy látszik szeretem a kihívásokat.

7. Miben rejlik a coaching ereje?

Hogy akkor is hat, ha nem hisznek benne. Persze, kell egy kis szenvedésnyomás, tenni akarás, elhatározás az illetőben, de maga a módszer teszi a dolgát, ha az ember nyitott rá, hogy elkezdje.

8. Olyannak, aki még sosem hallott a coachingról, hogyan tudod meghatározni, közelebb hozni a számára?

Mindenki kerülhet olyan helyzetbe az életében, amiből nem látja a kiutat, nem tudja egyedül megoldani a problémáját, mert amikor benne van az ember egy szituációban, akkor az érzelmek vezérlik, nem tud racionálisan gondolkodni, nem biztos, hogy átlátja a helyzetet, vagy csak egy bizonyos nézőpontból. A segítő az, aki ilyenkor professzionális kérdések által vezeti rá az illetőt a saját megoldására.

9. Milyen módon lehetne javítani a coachok társadalmi megítélését?

Azt gondolom, hogy a szakmaiság mindennél fontosabb. Ha a legjobb tudásunk szerint végezzük a munkánkat és ez terjed szájról szájra, akkor megmutathatjuk az embereknek, hogy milyen biztos támaszt jelent egy coach.

2020\03\02 fischermonika

Interjú Polgár Lili mentorunkkal (közgazdász, szervezetfejlesztő, HR Business Partner, executive coach, tréner)

Interview with Lily Polgár, mentor (economist, OD, HR Business Partner, executive coach, trainer

  1. Mikor és miért döntöttél úgy, hogy coach leszel?

Ez egy hosszú érési folyamat eredménye volt nálam. 21 évesen elvesztettem édesapámat. Akkor kezdtem azon gondolkodni, hogy tényleg ennyi az élet? Megszületünk, felnövünk, dolgozunk, családunk lesz, meghalunk? Valahogy több értelme kell, hogy legyen. Erre kerestem a választ. Sok irányba mentem, végül a pozitív pszichológia állt hozzám legközelebb. Eleinte könyveket olvastam, majd egyre többet tanultam, és beépítettem a tanultakat az életembe. Mikor láttam, hogy ez működik, apránként elkezdtem átadni a környezetemnek is a tapasztalataimat, gondolataimat. Egyre inkább éreztem, hogy ez az, amivel foglalkozni szeretnék: emberek életére pozitív hatással lenni. A módszertan, hogy coaching, tréning, mentorálás, oktatás, egyéb fejlesztés, számomra mindegy, mindenkinek a legmegfelelőbbet próbálom adni a lehető legjobb tudásom szerint.

 

  1. Milyen képzés(eke)t végeztél el? Tervezel még valamilyen (coach, tréner szakmával kapcsolatos) képzés elvégzését?

6 éves korom óta folyamatosan tanulok, mivel a fejlődést mind szakmailag, mind a saját rezilienciám miatt is nagyon fontosnak tartom. Eredetileg közgazdász vagyok, majd sok-sok egyetemi, főiskolai és egyéb képzés után még most is úgy érzem, hogy rengeteg irány van még, amiben fejlődhetnék. Ha csak a tavalyi évemet nézzük, akkor Human Synergistics Leadership Impact nemzetközileg akkreditált tanácsadó, valamint a Corvinus posztgrad képzésén HR Business partner szakközgazdász lettem. Idén a Coach Akadémia két éves ACTP poszgrad képzését kezdem márciusban, és még gondolkodom egy újabb posztgradon is ősztől.  

 

  1. Mivel foglalkoztál előtte? Maradtál a pályán vagy a coaching lett a fő hivatásod? 

A fejlesztés a fő hivatásom, és ezt különböző módszerekkel teszem. (coaching, tanítás stb.) Már gyermekkoromtól ez érdekelt, 14 éves koromban volt az első tanítványom, egy orosz tanárnak segítettem németül tanulni. Itt éreztem meg először, hogy milyen csodálatos dolog emberek életére pozitív hatással lenni, támogatni őket, hogy elérjék a céljaikat, beteljesítsék álmaikat. 

 

  1. Hogyan változott meg az életed amióta elvégezted a coach képzést / amióta coachként dolgozol?

Az életemre rendkívül pozitív hatással van a coaching. Tiniként, és fiatal felnőttként egy drámakirálynő voltam. Könnyen megbántódtam, elkeseredtem, rendkívül alacsony volt az önértékelésem. Ma már könnyedén maradok megoldásfókuszban, sodródás helyett céljaim vannak, és lelkileg kiegyensúlyozott életet élek. Ez nem azt jelenti, hogy nekem nincsenek rossz napjaim, de ezeket a napokat már gyorsan kezelem, és nem ragadok bele. Egy életvidám, pozitív személynek tartom magam, aki képes meglátni a jót önmagában, másokban, és a körülményeiben is, mindezt nem egy hurráoptimista elvakult módon, hanem egy építő pozitív szemléletként. A coaching szemléletet nem lehet szerintem munka után letenni, én élem is minden nap, és végtelenül hálás vagyok, hogy elsajátíthattam, mert hiszem, hogy a sikereim és a kiegyensúlyozottságom, a boldog életem jelentős részben ennek köszönhető.

 

  1. Mik a terveid a coach szakmán belül, mit szeretnél elérni?

Szeretném a nemzetközi mestercoach akkreditációt is megszerezni, a coach és tréner képzéseimet folyamatosan fejleszteni, a diákjaimat támogatni a karrierjük során, valamint folyamatosan fejlődni. Mindig van hova. 20 év után is. 

Bár volt idő, mikor life coachinggal is foglalkoztam, most elsősorban felsővezetőket fejlesztek coachként, illetve tanítok coach és tréner képzéseken. Szeretnék még írni néhány könyvet is e témában, jelenleg kettő van folyamatban, még idén szeretném, ha megjelennének. (Az Örömterápia - Válaszd a boldogságot című könyvem 2016-ban jelent meg.)

 

  1. Mi a legnagyobb kihívás számodra a coach szakmán belül?

Azok az emberek, akiknek a coaching egy szitokszó, és akik szerint már mindenki coach. Én ezen mindig meglepődök, és azt gondolom, hogy igen, vannak itt is nagyon gyenge “szakemberek”, de melyik szakmában nincsenek? Másrészt mindig azt vallottam, hogy nem mondok addig véleményt, amíg nincs megfelelő mennyiségű információm, és tapasztalatom valamiről. Szerencsére én nagyon kevés ilyen hozzáállású emberrel találkoztam eddig az évek során, de hallok rémtörténeteket a diákjaimtól, kollégáimtól, és mindig csodálkozva, talán kissé naívan is hallgatom ezeket.  

 

  1. Miben rejlik szerinted a coaching ereje?

Az ügyfélben... Aki képes változtatni a saját életén, munkáján, elakadt élethelyzetén. Szerintem nincs szüksége senkinek sem coachra, mert mindenki képes megoldani a saját életét, ha amellett dönt, hogy változtat. Azonban sokkal gyorsabban, könnyebben lehet haladni ezen az úton egy coach segítségével. Illetve sokan elfelejtik, hogy nem csak arra jó a coach segítsége, hogy a nehéz élethelyzetben segítsen továbblendülni, hanem segíthet jóból kiválóvá is válni. Én ez utóbbival szeretek leginkább foglalkozni, és a business és executive coaching üléseim során ez van fókuszban. 

 

  1. Ha tudod és szeretnéd, oszd meg velünk az eddigi legütősebb sikeredet, amit egy coaching ülésen és/vagy folyamatban értél el! 

Nem emelnék ki egy esetet, mert én mindig nagyon boldog vagyok, ha látom, hogy az emberek képesek felelősséget vállalni az életükért, és cselekednek azért, hogy csodás életük legyen. Én csak a kísérőjük vagyok az útjukon, az érdem, illetve a siker az övék. 

 

  1. Olyannak, aki még sosem hallott a coachingról, miképpen tudod meghatározni, közelebb hozni a számára?

Mindenkinek vannak olyan életszakaszai, amikor jól jön valaki, aki meghallgat, elgondolkodtat, támogat az utadon. Akivel őszinte lehetsz, leteheted a maszkjaidat, mert nem ítélkezik, hanem elfogad olyannak, amilyen vagy. Sőt! Megmutatja, hogy értékes vagy, és képes vagy TE magad megoldani ezt az élethelyzetet, vagy szakmai elakadást. Hatalmas megkönnyebbülés, és felszabadultság, mikor látod, és megtapasztalod, hogy képes vagy tenni azért, hogy olyan életed legyen, amilyenre vágysz! 

 

  1. Milyen módon lehetne szerinted javítani a coachok széles társadalmi megítélésén?

Egyrészt azt gondolom, hogy nagyon sokan nem tudják mi a coaching, így fontos lenne erről minél többet kommunikálni, hangsúlyozva, hogy hol vannak a kompetencia határok, és mi az, amivel foglalkozunk, mi az, amivel nem. 

Másrészt fontos lenne a működésünket szakmai alapokon is szabályozni. Nincs TEAOR számunk, bárki lehet coach mindenféle végzettség nélkül is, nincs OKJ-s keretrendszer stb. Ezeken jó lenne változtatni. Persze nem egy salátatörvénnyel… 

 

  1. Mikor döntöttél úgy, hogy saját coaching képzést indítasz?

Emlékeim szerint kb. 5 éve fogalmazódott meg bennem, hogy indítani kellene egy coach képzést. Nagyon sok már végzett coach társam kért rendszeresen segítséget, és az első képzésemet is ők hívták életre. Aztán egyre többen, és többen szerettek volna nálam tanulni, abszolút szájhagyomány útján terjedt a hír. Később felnőttképzési intézmény lettem, és megnyitottam a kapukat a többi érdeklődő előtt is.

 

  1. Mi motiválja a jelentkezőket, hogy ezt a képzést válasszák? 

Sokféle a csapat. Egyrészt sok pszichológus és már végzett coach jár hozzám, és nagyon sok más segítő szakmából is érkeznek diákok. Van pszichiáter is, orvos, pedagógus, vezetők (főleg sales-esek), természetgyógyász is nagyon sok. A másik csoportot azok alkotják, akik önmaguk miatt szeretnék megtanulni ezt a módszertant, és magukat szeretnék fejleszteni, sőt, olyan résztvevő is gyakran akad, akinek ez az én-ideje, és így foglalkozik magával, hogy eljön a képzésre.

 

  1. Mi a legnagyobb hagyatéka egy ilyen képzésnek?

A gyakorlatias, használható tudás. Tudom, hogy ezt sok képzés mondja magáról, de itt egy olyan rendszerbe foglalt, struktúrált tudást kap a résztvevő, amivel valóban el tud indulni. Teljesen felépítünk egy 6 alkalmas folyamatot az első találkozástól onnan, hogy bemutatkozunk és tisztázzuk a kereteket, odáig, hogy az utolsó ülésen elköszönünk az ügyféltől. Ez kezdőknek kíváló mankót ad, és tudnak ezekre a biztos alapokra támaszkodni. A képzés további erőssége, hogy a vizsga után is folyamatos támogatást kapnak egy FB zárt csoportban a diákok. Így mindegy, mikor végzett, segítünk neki, hogy haladjon az útján, és elérje a céljait.

 

~

 

  1. When and why have you decided to become a coach?

It was the result of a longer process. I lost my dad when I was 21 years old. I began to wonder if that’s all there is to life? We are born, we grow up, we work, we have a family, and then we die? I somehow felt there is more to it then that. I was looking for an answer. I tried many approaches, but I felt positive psychology is the closest to my personality. At first I only read the books, but later I tried to incorporate the books into my life. When I realised it works, I started “teaching” this approach to my environment, too. Little by little, I shared my thoughts and experiences with them. And the more I did it, the more I felt this is the path I need to follow: to have a positive impact on people’s lives. The method itself is not important - it can be coaching, training, mentoring, education, any type of development, I don’t really care about the method, as long as I can share my knowledge and experience.

 

  1. What kind of training(s) did you complete? Are you planning any other courses or trainings (related to coach and trainer profession)?

I have been studying since I was 6 years old, I consider personal development important both professionally and resilient-wise. I graduated as an economist, and after many university and college-level degrees I still feel there are many directions my development can take. If I only look at my last year, I have become a Human Synergistics Leadership Impact internationally accredited consultant, and a HR Business partner after completing a postgraduate course at Corvinus University. This year I will start the ACTP postgraduate course in March and I still want to do another postgraduate course in Autumn.

 

  1. What was your original profession? Have you remained in the field or has coaching become your career? 

Personal and professional development is my vocation, and I do it with different methods (coaching, teaching etc.). Already in childhood I had my first student, a Russian teacher who needed to learn German. This is when I first felt how amazing it is to have a positive impact on people’s lives, to support them on their path to achieving their goals and making their dreams come true.

 

  1. How has your life changed since you became a coach?

Coaching has had an incredible impact on my life. As a teenager and young adult I was pretty much a drama queen. I got offended easily, my self-esteem was really low. Today I can stay focused on the solution and instead of drifting I have clear goals and a balanced life. This does not mean I do not have bad days, but I have learnt to deal with them and not get stuck. I consider myself to be a positive, joyful personality who is able to see the good in myself and others, but not in a hurra!optimistic way, but as a part of a constructive positive approach. Coaching is a way of thinking one cannot “shake off” after work, and I am eternally grateful for acquiring it and being able to live accordingly, because I firmly believe I owe my successes and my balanced and happy life to coaching.

 

  1. What are your plans as a coach, what would you like to achieve in the coaching profession?

I would like to acquire the international master coach accreditation and to further develop my coach and trainer courses; to support my students in their career and also to develop myself - namely, there are always new things to learn, even after 20 years.

Although I used to provide life coaching sessions in the past, nowadays I mostly develop senior executives and teach in coaching and training courses. I would like to write a few books on the topic, two are underway and I would like to publish them this year. (My first book, called Joy therapy - Choose happiness was published in 2016.)

 

  1. What is the biggest challenge for you in the coaching profession?

People who use the word “coaching” as a swearword, and who think anybody can become a coach nowadays. I am always surprised by this reaction, firstly because I am sure there are inadequate people in every profession, not only in coaching, and secondly because I tend not to form an opinion until I have enough information and experience. Luckily, I myself have not met many people like this, but I hear stories from my colleagues, students and always listen to them with dismay.

 

  1. What is the main power of coaching?

The clients themselves. Those who are able to make a change in their life, work, in anything where they experience an obstacle. I don’t think everybody needs a coach, we can all solve our own life’s problems if we really set our minds to do so. A coach, however, can help you go along the path of change much more quickly. Also, many forget that a coach is not only there for you to help you when you are stuck, but also when you want to switch from good to excellent. I personally prefer this type of coaching, and this is what I prioritise in my business and in my executive coaching sessions.

 

  1. Tell us about your biggest success as a coach! 

I don’t want to highlight one particular case, since I am always happy when I see people are taking responsibility for their lives and taking action to improve it. I am only there to support them on that path, the success and the merit is theirs.

 

  1. How would you define coaching to somebody who has never heard of coaching before? How would you bring it closer to them?

We all have periods in our lives when all we need is someone who listens, who acts as a sounding board, who supports us. Somebody who you can be open with, because they are not judgemental and they accept you for who you are. What is more, they show us our value, our capability to solve personal or professional problems in our lives. It is a huge relief and sense of liberation when you see and experience you are able to live the life you have always wanted to have!

 

  1. What do you think would be the best way to improve the public perception of coaches?

First of all I think there are still a lot of people who are not aware of what coaching is, so it would be extremely important to communicate more about it and emphasise the competence borders of coaching. Secondly, it would be beneficial to regulate our profession. We don’t have a TEAOR number and anybody can become a coach even without qualifications, there is no OKJ framework, etc. It would be good if all this changed, but I don’t think an ad hoc law is the solution.

 

  1. When have you decided to start your own coaching school? 

If I remember correctly it was about 5 years ago that I thought it would be a good idea to start a coaching course. Many qualified coaches have regularly asked for help so the first course was for them. After that more people wanted to study with me and the news spread through the grapevine. Later my courses became accredited as adult educational courses and I opened them for a wider auditorium.

 

  1. What usually motivates people to enroll in a coaching course?

There are people from all walks of life. There are many psychologists and qualified coaches, and there are students from other professions, too. There are psychiatrists, doctors, educators, executives (especially in sales), naturopaths. There is another group of people, who study for their own benefit, and would like to learn the methodology to be able to develop themselves. There are also those who consider the course their own me-time, time devoted to filling up their energy tank.

 

  1. What is the legacy of the courses?

A pragmatic, usable knowledge. I am aware many course developers say this about their own courses, but here people get a systemic, structured knowledge with which they are able to start their own practice. We build a 6-session process from the first session, where we introduce ourselves to each other and clarify the framework all the way to the last session, when our ways part. This provides great support for beginners. Another advantage of the course is that there is constant support for the alumni in a closed fb group. Irrespective of the fact when they finished, we provide support for them and help them reach their goals.

oromterapia.hu

2020\02\26 fischermonika

Interjú saját magammal :)

Interviewing myself ;)

  1. Mikor és miért döntöttél úgy, hogy coach leszel?

Nagyon régóta szemezgettem coach képzésekkel, 2015-ben fogalmazódott meg bennem egész konkrétan, hogy szeretném ezt a szakmát megismerni, de tavalyig nem volt erre alkalmam. Szegedi vagyok és nem vagyok mobilis, így csak egy online képzés jöhetett szóba.

 

  1. Milyen képzés(eke)t végeztél el? Tervezel még valamilyen (coach, tréner szakmával kapcsolatos) képzés elvégzését?
    Első körben csak a life coach képzést néztem ki magamnak, de végül elvégeztem a haladó képzést és a business coach képzést is. Most ismét szemezgetek a tréneri és a team coaching képzésekkel. És egyszer, ha majd sok időm lesz, szeretnék egy olyan posztgraduális képzést is, amelynek a kutatási része releváns, pragmatikus és használható a szakmában is, és azon kívül is.

 

  1. Mivel foglalkoztál előtte? Maradtál a pályán vagy a coaching lett a fő hivatásod?
    Végzettségem szerint középiskolai angol nyelvtanár vagyok, de sosem tanítottam teljes állásban gimnáziumban, mivel azonnal folytattam a tanulmányaimat PhD szinten, így a tanítás nekem az egyetemen és főiskolán kezdődött. Később gazdasági szakfordító lettem, és több, mint tíz éve dolgozom szabadúszó fordítóként. Emellett mindig is voltak magántanítványaim, és a coaching így is jött, mintegy keretként ahhoz a módszertanhoz, ahogyan mindig is tanítottam.

 

  1. Hogyan változott meg az életed amióta elvégezted a coach képzést?
    Minden, ami régebben problémát okozott volna, vagy óriási teherként éltem volna meg, mára csak egy átugrandó akadály vagy kihívás.

 

  1. Mik a terveid a coach szakmán belül, mit szeretnél elérni?
    Az idei évemet a business coaching praxis kiépítésének szentelem, idővel pedig szeretném az üzleti angol nyelvtanítási pilléremet összefűzni a Business Coaching pillérrel, hogy az ügyfelek egy egyedi tudáscsomagot kapjanak, amivel helytállnak a nemzetközi piacon.

 

  1. Mi a legnagyobb kihívás számodra a coach szakmán belül?
    A legnagyobb kihívás ellenállni annak, hogy okoskodónak tűnjek, vagy olyannak, aki minden életvezetési kihívásra tudja a választ. Attól, hogy valaki jó coach, természetesen maga is küzd az élet kisebb, nagyobb kihívásaival. Csak egyrészt nem pusztul bele ebbe a küzdelembe, másrészt tanul belőle.

 

  1. Miben rejlik szerinted a coaching ereje?

A coach társaim már az összes előnyét, erejét említették, én talán azt hangsúlyoznám ki, hogy a legnagyobb az, hogy működik.

 

  1. Ha tudod és szeretnéd, oszd meg velünk az eddigi legütősebb sikeredet, amit egy coaching ülésen és/vagy folyamatban értél el!
    Ráérezni a másik hangulatára és megtapasztalni, ahogy ráébred a megoldásra hatalmas energia.

 

  1. Olyannak, aki még sosem hallott a coachingról, miképpen tudod meghatározni, közelebb hozni a számára?

Vannak, akik életmódnak nevezik, vannak, akik hozzáállásnak, mások pedig módszertannak, szerintem a legjobb kifejezés mégis a gondolkodásmód. A jó coachok az ún. “growth mindsetet” érzik magukénak, amely megoldásfókuszban tartja őket és az ügyfeleket is. Ugyanis, ahogyan azt a mentorunk is sokszor mondta már, ha a problémára koncentrálunk, csak még több problémát generálunk, ha azonban a megoldásra fókuszálunk, az újabb megoldásokhoz vezet.

 

  1. Milyen módon lehetne szerinted javítani a coachok széles társadalmi megítélésén?

Edukálni kell az ügyfeleket és a szélesebb közönséget is, mert mint minden nehezen körülhatárolható szakmában, ebben is sok az olyan, aki kárt okoz azzal, hogy fél(re)információkat terjeszt a coaching szakmáról. Véleményem szerint sajnos az sem segít, hogy egyre több olyan coach is van, aki a meglévő szakmák mellé amolyan “adalékként” végez el egy coaching képzést. Összességében ismét csak a mentorunk szavaival tudok élni - csak úgy tudjuk megváltoztatni a közvélekedést, ha jó coachokká válunk és megmutatjuk a coaching erejét.

 

~

 

  1. When and why have you decided to become a coach?

I have been flirting with this profession since 2015, but since I am not exactly mobile, I knew I could only become a coach if somebody finally offered an online life coach course. And this someone was Lily Polgár.

 

  1. What kind of training(s) did you complete? Are you planning any other courses or trainings (related to coach and trainer profession)?

Initially I only wanted to complete the Life Coach course, but I was lured into the Advanced and Business Coach courses, too. At this point learning with Lily has become a lifestyle, so I might complete the trainer and/or team coach courses. Eventually I would really like to get a postgraduate degree in a relevant, pragmatic and useful research topic.

 

  1. What was your original profession? Have you remained in the field or has coaching become your career?
    I am originally a high school ESL/EFL teacher, but I have never thought in a high school, because I went on to continue my studies at a PhD level and therefore gave lectures and seminars at the university. After a few years of teaching I decided to become a sworn translator and interpreter and have been working as a freelance translator for ten more years now. I have always had private students of English and therefore I initially needed life coaching  methodology to provide my teaching style a framework.

 

  1. How has your life changed since you became a coach?

Everything that used to be a huge problem for me is now only a minor setback or a challenge.

 

  1. What are your plans as a coach, what would you like to achieve in the coaching profession?

I would like to build a strong business coaching practice. My aim is to provide coaching sessions in both Hungarian and English, and to intertwine Business English Language and Business Coaching/Training into a unique service providing the clients a compact knowledge and vocabulary needed to thrive on the global market.

 

  1. What is the biggest challenge for you in the coaching profession?
    The biggest challenge definitely is not to seem a know-it-all. Being a coach does not mean you have the key to all life problems, it merely means that you approach them differently and that you actually consider all new situations an opportunity to learn and grow.

 

  1. What is the main benefit / advantage / power of coaching?
    I agree with everything all my fellow-coaches have mentioned. In addition, I would only emphasise - its main power is that it really works!

 

  1. Tell us about your biggest success as a coach (either in a session, or as an achievement)!
    I cannot single out one particular occasion, because it really works best in a process, and the biggest joy is when you can “feel” the client and be able to help them realise what the solution is.

 

  1. How would you define coaching to somebody who has never heard of coaching before?

Some people call it a lifestyle, some an approach, some a method, and I would say it is a mindset. I believe all good coaches have a growth mindset which tends to be focused on the solution instead of the problem. As our mentors emphasise, when you think of the problem, you generate more problems, when you think of the solutions, you create more solutions. As simple as that.

 

  1. What do you think would be the best way to improve the public perception of coaches?

Both the clients and the wider auditorium need to be educated as to what the coaching profession really entails. Namely, there are still plenty of coaches who do more harm to the profession than they do good with the clients, so the ones to come after them have to correct their mistakes and perform twice as better to be able to eradicate the negative connotations. But as I have referred to our mentor’s words many times, I agree with her in that our job is to be the best coaches we can ever be and prove the power of coaching by doing our job to the best of our knowledge.

 

https://monikafischercoach.com/
https://www.linkedin.com/in/fischermonika/
https://www.facebook.com/MonikaFischerCoach
https://instagram.com/monikafischer_languagecoach

2020\02\26 fischermonika

Interjú Pados Eszterrel coach, tréner, szervezetfejlesztő, HR-tanácsadóval

Interview with Eszter Pados, coach, trainer, OD and HR consultant

  1. Mikor és miért döntöttél úgy, hogy coach leszel?

2009-ben a Pécsi Tudományegyetemen az egyik coaching órámon a HR tanácsadó képzés keretén belül. 

Úgy látom, hogy sokan, akik a segítő szakmát választják, előtte rögös utakat járnak be. Ez velem sem volt másképp. Hiszem, hogy mindennek oka van. Nincsen jó vagy rossz. Olyan van, hogy nehezebb éppen, ami általában egy vagy több megoldandó feladat, vagy egyszerűen egy olyan esemény, amit meg kell tanulnunk elfogadni. A pozitív pszichológia és a coaching számomra nem azt jelenti, hogy mindig rózsaszín szemüveget viselünk, akár önmagunkat is becsapva, hanem azt, hogy a problémákra kihívásként tekintünk és hisszük, hogy rendelkezünk a megoldáshoz szükséges összes erőforrással.

 

  1. Milyen képzés(eke)t végeztél el? Tervezel még valamilyen (coach, tréner szakmával kapcsolatos) képzés elvégzését?

Végzettségem szerint okleveles bölcsész vagyok (andragógia és nyomtatott sajtó szakirányon), illetve emberi erőforrás tanácsadó diplomával is rendelkezem. Az évek során több szakmai képzésen is volt lehetőségem részt venni; különböző coach képzések, tréner, szervezetfejlesztő, személyes hatékonyság, tesztek a munka világában, projekt menedzsment, terápiás kutya felvezető, stb… Folyamatosan törekszem arra, hogy frissen tartsam a tudásom, tovább képezzem magam, mindig tanulok valamit. Tervben van egy állatasszisztált coach és tréner képzés (ennek előfeltétele egy önismereti csoportban történő részvétel, ami már el is kezdődött), illetve szemezek a PTF coach képzésével is.

 

  1. Mivel foglalkoztál előtte? Maradtál a pályán vagy a coaching lett a fő hivatásod? 

Dolgoztam vállalatirányítási rendszer bevezetési projekten, fejvadászként/tanácsadóként és HR-es munkakörben is multinacionális környezetben (a kedvencem a szervezetfejlesztési projekt volt). Azt gondolom, hogy szerencsés a karrierem, mivel 15 év alatt bepillantást nyerhettem több iparág világába is különböző munkakörökben. Mind a gyerekekkel való foglalkozás, mind pedig a coaching régi álom volt számomra, azonban úgy gondoltam, hogy megfelelő élet- és szakmai tapasztalatra van szükségem a hiteles támogató munkához.

 

  1. Hogyan változott meg az életed amióta elvégezted a coach képzést / amióta coachként dolgozol?

Irányba tett. És azóta úton vagyok. Talán a szemléletváltás a legfontosabb. Sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, amit persze mindig lehet tovább fejleszteni. Másképp kommunikálok, empatikusabb lettem. Hálás vagyok, hogy kaptam egy másmilyen szemüveget ahhoz, hogy hogyan nézzek önmagamra és a világra. 

 

  1. Mik a terveid a coach szakmán belül, mit szeretnél elérni?

Elsősorban szeretnék egy olyan vállalkozást felépíteni, mely értékes és hasznos mások számára. Nagycsaládos anyukaként fontos számomra a rugalmas munkavégzés, emellett a 3 kutyánkkal is napi szinten szükséges foglalkozni. Szeretnék példaértékű szakember lenni a saját területemen és az álmom az, hogy állatasszisztált foglalkozások keretében támogathassam az embereket egy boldogabb élethez vezető út megtalálásában.

 

  1. Mi a legnagyobb kihívás számodra a coach szakmán belül?

Egymás tisztelete, elfogadása, támogatása és összefogás. 

 

  1. Miben rejlik szerinted a coaching ereje?

A kérdésben. A megfelelő kérdésnek olyan gondolatindító ereje van, ami szerintem semmihez sem fogható. Ráadásul ezek a kérdések mindig megmaradnak az emberben, tovább dolgoznak. A jó kérdéshez bátorság kell; egyrészt feltenni, másrészt az ügyfél részéről őszintén válaszolni, merni tükörbe nézni

 

  1. Ha tudod és szeretnéd, oszd meg velünk az eddigi legütősebb sikeredet, amit egy coaching ülésen és/vagy folyamatban értél el! 

Nincsen. Minden folyamat önmagában csodálatos. Azt gondolom, hogy már ahhhoz is bátorság kell, hogy támogatást kérjen valaki, ha érzi, elakadás van az életében. Az az ügyfél, aki pedig meg is teszi a változáshoz szükséges lépéseket, becsületre méltó. Jó érzéssel tölt el, hogy látom a hozzám fordulóknál a fejlődést, és hálás vagyok a bizalomért, amiért engem választanak, hogy kísérjem őket az útjukon.

  1. Olyannak, aki még sosem hallott a coachingról, miképpen tudod meghatározni, közelebb hozni a számára?

Legegyszerűbben talán megoldásfókuszú beszélgetésként definiálnám, ahol az ügyféllel közösen partneri viszonyban dolgozunk együtt. Közösen meghatározásra kerül a folyamat célja, aminek az elérésén dolgozik az ügyfél, és tesz. Nagyon fontos, hogy ez egy “csinálós” műfaj, ha csak beszélgetünk valamiről, az kevés a változáshoz.

 

  1. Milyen módon lehetne szerinted javítani a coachok széles társadalmi megítélésén?

Információ átadással, hiszen sokan még mindig nem tudják, hogy mit is jelent pontosan. Maga a coach, coaching szó már benne van a köztudatban, de a valós tartalmát, módszertanát nagyon kevesen ismerik. Emellett profi munkával. Az elégedett ügyfelek jó hírét viszik a szakmának.

 

~

 

  1. When and why have you decided to become a coach?

In 2009, in one of my coaching classes within the HR consultant course at the University of Pécs. Usually people who end up in a helping profession have been through some thick and thin - and my story is no different. I believe everything happens for a reason and that there is no good nor evil. There are events, or series of events, which we need to accept, embrace or solve as a task. Positive psychology to me does not mean we need to wear pink glasses, even at the expense of tricking ourselves into believing everything is ok, but rather that we approach problems as challenges and that we believe we have all the necessary resources for solving them.

 

  1. What kind of training(s) did you complete? Are you planning any other courses or trainings (related to coach and trainer profession)?

I graduated from Faculty of Arts, my majors were adult education (andragogy) and press. I also have a HR consultant degree. I was lucky enough to take part in a number of professional trainings; various coach, trainer, OD, personal efficiency and test courses, courses about project management, therapeutic dog handler, etc. I would like to update my knowledge regularly. I have set out to become an animal assisted coach and PTF coach.

 

  1. What was your original profession? 

I worked on a project that introduced a corporate governance system, I worked as a headhunter, consultant and HR person for a multinational company (my favourite was the organisational development project). I think I was fortunate to try myself out in various positions in companies in various industries. Both working with children and coaching have been my dreams forever, but I needed the appropriate life and professional experience to be able to provide credible support.

 

  1. How has your life changed since you became a coach?

It put me on the right path and I am still on that path. The change of perspective is probably the most important. I am much more balanced and empathetic. I am grateful to be able to look at myself and at the world through different lenses.

 

  1. What are your plans as a coach, what would you like to achieve in the coaching profession?

First of all, my aim is to build a company that is valuable and useful to others. As a mother of three kids and in a household with three dogs, flexible work is of outmost importance. I would like to be a role model in my own profession. My dream is to guide people to a more happy life through animal-assisted sessions.

 

  1. What is the biggest challenge for you in the coaching profession?

Respecting, accepting and supporting one another.

 

  1. What is the main power of coaching?

The questions. The right question can be a powerful thought-ignition. What is more, the right question stays within the person, continues to work further. A good question takes courage, both from the person asking it, but also from the person answering it, because it requires self-reflection.

 

  1. Tell us about your biggest success as a coach! 

I cannot pick one, because all processes are amazing in their own right. I consider people who ask for help brave enough as they are, but those who even take steps to make changes in their life are really remarkable. It is a good feeling to see development in the lives of those people who choose me to guide them on this way, and I also feel grateful for their trust.

  1. How would you define coaching to somebody who has never heard of coaching before? How would you bring it closer to them?

The simplest way would be to define it as solution-focused conversation, where the coach and coachee work together in a partnership. We determine the goal of the coaching process and the coachee works toward achieving that goal. It is very important that coaching is a “doing” genre, only talking about something will not change anything.

 

  1. What do you think would be the best way to improve the public perception of coaches?

Informing the public would help a lot, since many people do not even know yet what coaching refers to exactly. The words coach and coaching are widespread, but few people are aware of the content of these words. And also professional work on the coaches’ part, which would elevate the reputation of the profession.

 

https://www.facebook.com/sunshiny.coaching

https://sunshinycoaching.com/

2020\02\20 fischermonika

Interjú Tusori Eszterrel, pszichológussal, trénerrel és life coachcsal

Interview with Eszter Tusori, psychologist, trainer and life coach

1. Mikor és miért döntöttél úgy, hogy coach leszel?

Az egyetem elvégzése után folyamatosan foglalkoztatott a gondolat, hogy milyen új módszerrel tudnám fejleszteni magam, milyen új technikát tudnék elsajátítani, folyamatosan nézegettem a különböző coach-képzések hirdetéseit, végül két évvel ezelőtt határoztam el magam, hogy belevágok. Úgy éreztem, hogy szükségem van egy olyan technikára, amely rövid idő alatt hatékony eredményeket képes elérni, hiszen nem mindenkinek van ideje, energiája, lehetősége hosszú hónapokig tartó konzultációs folyamatokra.

2. Milyen képzés(eke)t végeztél el? Tervezel még valamilyen (coach, tréner szakmával kapcsolatos) képzés elvégzését?
Egészségpszichológia mesterszakon végeztem a Debreceni Egyetemen, ezután kisebb szünet következett, majd két évvel ezelőtt végeztem el Polgár Lilinél a life- és business coach, valamint a tréner tanfolyamot. Jelenleg pedig integratív gyerekterapeuta képzésen veszek részt. A későbbiekben szeretném a business vonalat jobban erősíteni, csoportos coaching, teamcoaching technikáit bővíteni, valamint a coachingot a gyerekekkel való foglalkozásokba is beépíteni. Pszichológusi vonalon a jövőre vonatkozóan pedig tervben van a család-és párterápia valamint a meseterápia képzés… egyelőre

3. Mivel foglalkoztál előtte? Maradtál a pályán vagy a coaching lett a fő hivatásod?
A pszichológia elvégzése után főállásban egy multinál dolgoztam, azonban folyamatosan igyekeztem egy magánpraxist kialakítani. Mellette pedig értékesítőként is dolgozom egy pénzügyi tanácsadó cégnél.

3.a. (Amennyiben maradtál az eredeti pályán, miképpen tudtad a coachingot beépíteni a meglévő szakmádba, munkahelyeden?)
Igazából mindegyik területen aktívan sikerült beépítenem. Pszichológusként magánpraxisban gyakran előfordul, hogy rövid idő alatt szeretne a kliens eredményt elérni, nem feltétlenül motivált múltbeli dolgok boncolgatására, okok keresésére, és ebben a helyzetben tudok az igényekhez alkalmazkodni, és úgy segíteni, ahogyan ő is képes együttműködni. Értékesítőként pedig úgy gondolom, hogy a célkitűzés, teljesítmény elérése, motiváció szempontjából a saját és munkatársaim életének is szerves része lett a coaching.

4. Hogyan változott meg az életed amióta elvégezted a coach képzést / amióta coachként dolgozol?
Mivel saját magam számára is nagyon fontos az önfejlesztés, ezért a coaching technikákat igyekeztem először saját magamon kipróbálni, gyakorolni, hiszen akkor tudom hitelesen közvetíteni őket, ha van róluk saját élményem. Úgy érzem, ezt érzik a kliensek is, így ők is jobban bevonódnak a konzultációk során, motiváltabbak lesznek.

5. Mik a terveid a coach szakmán belül, mit szeretnél elérni?
Business vonalon szeretnék elsősorban minél több területen fejlődni, akár külföldi képzésekbe is belekóstolni, illetve gyerek-coaching területen szeretnék egyéni és csoportos technikákban hatékonyabbá válni.

6. Mi a legnagyobb kihívás számodra a coach szakmán belül?
Angolul és németül is szeretnék coachingot és tréningeket tartani.

7. Miben rejlik szerinted a coaching ereje?

Nekem valahogy a coaching két dolgot jelent. Egyrészt bölcsességet, valamint alázatot. Bölcsességet, hogy tudom, milyen kérdéseket kell feltennem, hogy megtalálja a saját válaszait, ugyanakkor pedig alázatot, hogy nem én adom a „szuper” megoldásokat, hanem meghagyom neki a siker örömét, hogy ő találta meg a saját megoldását. Segítek ugyan, de a siker ízét nem veszem el tőle. Úgy érzem, talán ez az egyik legnagyobb kihívás, amit egy coachnak önmagával szemben is meg kell haladnia, - saját nárcizmusát legyőznie J - illetve az ügyfél pedig itt érzi meg igazán a coaching és egyben önmaga erejét is.

8. Ha tudod és szeretnéd, oszd meg velünk az eddigi legütősebb sikeredet, amit egy coaching ülésen és/vagy folyamatban értél el!

Igazából ez nem olyan sikersztori, ez inkább nekem egy kedves élmény. Még a tanfolyam alatt gyakoroltam egy kolléganőmmel, akivel a téma a munkahely és a magánélet egyensúlya volt. Kicsit úgy éreztem, a kiégés határán van, és az egyik ülés alkalmával vállalta, hogy új hobbit keres, műgyantából kezdett ékszereket csinálni, ami olyan nagy lelkesedéssel töltötte el, hogy teljesen átfordult, feltöltődött, és szinte csak erről tudott beszélni. Mivel ez tényleg az első tapasztalatok, a gyakorló ülések alatt jött, csak annyit tudtam mondani magamban, hogy: - Hű…ez működik.

9. Olyannak, aki még sosem hallott a coachingról, miképpen tudod meghatározni, közelebb hozni a számára?

Talán ha azt mondom, hogy a coaching olyan, mint egy jó futócipő. Először meg kell határoznod, hogy hova szeretnél eljutni, ott milyen lesz a terep. Lehet, hogy több futócipőt is fel kell próbálnod, míg megtalálod a számodra megfelelőt. A társadnak a cipője nem biztos hogy jó rád, hiszen, mindannyian különbözőek lehetünk. Előfordul, hogy útközben beázik, ilyenkor másikat kell keresned, vagy várnod egy kicsit, míg megszárad. Néha a coaching olyan, mint egy új cipő. A cipőnek is idomulnia kell a lábadhoz, illetve neked is meg kell tanulnod menni a cipőben, kölcsönösen hatással vagytok egymásra, ugyanakkor legfontosabb feladata, hogy segítsen téged eljuttatni a célodhoz. 

10. Milyen módon lehetne szerinted javítani a coachok széles társadalmi megítélésén?

Úgy gondolom, szükséges lenne szigorítani, pontosabban meghatározni azokat a kompetenciákat, amelyek szükségesek a coach tevékenység gyakorlásához, azonban fontos, hogy a másik végletbe sem szabad esni ezzel kapcsolatban.

~

1. When and why have you decided to become a coach?

After graduating from university I was constantly thinking about how I could develop myself, what kind of new techniques I could learn, I kept looking at ads for various coaching courses, and finally, two years ago, I decided to start. I felt that I needed a technique that could produce effective results in a short time because not everyone has the time, energy, or opportunity to go to therapy for months.

2. What kind of training(s) did you complete? Are you planning any other courses or trainings (related to coach and trainer profession)?
I graduated from the University of Debrecen with a Master's Degree in Health Psychology, followed by a short break and two years ago I took a life and business coaching and training course with Lili Polgár. I am currently attending an integrative child therapist course. In the future, I would like to strengthen the business line, expand the techniques of group coaching, team coaching and integrate coaching into activities with children. In the psychology line, family and couple therapy and story therapy training are planned for the future… for the time being.

3. What was your original profession? Have you remained in the field or has coaching become your career?
After graduating as a psychology major, I was working full time at a multinational company, but I was constantly trying to develop my own private practice. I also work as a salesperson for a financial consulting firm. 

3. a. (If you stayed in your initial profession, how are you able to incorporate coaching into it?)

In fact, I have been able to involve it in all areas actively. As a psychologist in private practice, it is often the case that the client wants to achieve results in a short period of time, is not necessarily motivated by things in the past, looking for causes, and in this situation, I am able to adapt and help as he can cooperate. As a salesperson, I believe that coaching has become an integral part of my own and my colleagues' lives in terms of goal, performance, motivation.

4. How has your life changed since you became a coach / since you have been working as a coach?

Since self-development is very important for myself, I tried to practice the coaching techniques first, because I can reliably mediate them if I have experience of them. I feel that this is what the clients feel, so they are more involved in the consultation and more motivated.

5. What are your plans as a coach, what would you like to achieve in the coaching profession? (alternative question: What areas do you specialise in, which topics do you prefer?)

I would like to improve my business line in as many fields as possible, even taste foreign trainings, and I would like to become more effective in individual and group techniques in the field of child coaching.

6. What is the biggest challenge for you in the coaching profession?

I would like to do coaching and training in English and German

7. What is the main benefit / advantage / power of coaching?

Somehow coaching means two things to me. On the one hand, wisdom and humility. It is wisdom to know what questions I have to ask to find his own answers, and at the same time humility that I do not give the "super" solutions, but leave him the joy of success that he has found his own solution. I do help, but I don't take away the taste of success. I feel that this is perhaps one of the biggest challenges a coach has to overcome - overcoming his or her own narcissism - and the client here really feels the power of coaching and of themselves.

8. Tell us about your biggest success as a coach (either in a session, or as an achievement)! 

Actually, it's not such a success story, it's more of a nice experience for me. During the course, I practiced with a colleague who was concerned with work-life balance. I felt a little bit on the verge of burnout, and at one of the sessions, she agreed to look for a new hobby, started making resin jewelry, so enthusiastic that she turned it over, charged it, and could almost talk about it. Because it really came from the first experience, during the practice sessions, all I could say to myself was, "Wow… this works

9. How would you define coaching to somebody who has never heard of coaching before? How would you bring it closer to them?

Maybe if I say that coaching is like a good running shoe. First you need to determine where you want to go and what the terrain will look like. You may have to try several running shoes until you find the one that suits you. Your partner's shoes may not be good for you because we can all be different. Sometimes you get wet on the go, so you have to look for another one or wait for it to dry. Sometimes coaching is like new shoes. The shoe needs to fit in with your foot, and you also have to learn how to walk in the shoe, you are interacting with each other, but its most important task is to help get you to your destination.

10. What do you think would be the best way to improve the public perception of coaches?
I think it would be necessary to tighten up and define more precisely the competencies needed to practice coaching, but it is important not to fall into the extreme.

the interview was translated by the author herself

    https://www.facebook.com/tusorieszter/

    2020\02\16 fischermonika

    Interjú Posztós Rékával, pszichológussal, integratív gyermekterapeutával, life coachcsal

    Interview with Réka Posztós, psychologist and integrative child therapist, life coach

    1. Mikor és miért döntöttél úgy, hogy coach leszel?

    Pedagógus családban nőttem fel. Családom minden női tagja pedagógus; ezt hagyták rám örökül. „Anyáim” működéséből én nem a pálya iránti vágyódást, hanem az emberekkel való törődés értékét tettem magamévá. Pszichológiát tanultam, pszichológussá, integratív gyermekterapeutává váltam, gyerekekkel-családokkal foglalkozom. Munkám során egyre erőteljesebbé vált bennem az a felismerés, hogy szeretnék hatékonyan segíteni nem csak a gyermekeknek, hanem a nehéz élethelyzetben lévő szüleiknek is. Mire megérett a gondolat a cselekvésre, második kisfiamat hordtam a szívem alatt. Ekkor már jelentős ideje követtem Polgár Lili munkáját. Közel éreztem magamhoz a gondolkodásmódját, működési módját, így nem is volt kérdéses számomra, hogy ha belevágok, akkor ezt a kurzust választom. Egy pillanatra sem bántam meg a döntésemet!

    1. Milyen képzéseket végeztél el? Tervezed-e még valamilyen képzés elvégzését?

    Ahogyan írtam, én diplomás pszichológus és okleveles integratív gyermekterapeuta vagyok. Folyamatosan képzem magam, ez mindig is így volt és azt gondolom így is lesz.

    Két apró képzésemre nagy szeretettel gondolok vissza. Az egyik a „Hídépítő” képzés, amin részt vettem, amely hozzásegített ahhoz, hogy hogyan segíthetem jól fogyatékkal élő embertársaim útját. A másik pedig a „ Játékra Fel!” képzésem, ami által „JÁTÉKMESTERRÉ” váltam. Ezt a titulusomat gyermeki énem kimondottan szereti!

    A jövőben mindenképpen részt fogok venni még haladó coach képzéseken, hogy tökéletesíthessem tudásomat.

    1. Mivel foglalkoztál előtte? Maradtál a pályán vagy a coaching lett a fő hivatásod?

    Mivel gyermekek és családok támogatásával foglalkoztam megelőzően is, így a coaching egy új elemét képezi a főállásomnak.

    1. Hogyan változott meg az életed mióta coachként dolgozol?

    Az életem ezzel a tétellel annyiban változott, hogy hatékonyabban tudom segíteni a hozzám forduló szülőket, elsősorban édesanyákat abban, hogy a jelenben létező megakadásaikat a közeljövőben sikeresen feloldják.

    1. Mik a terveid a coach szakmán belül?

    Elsősorban szeretnék – saját indíttatásból – édesanyák támogatására specializálódni, valamint szeretnék gyermekek és gyermekcsoportok coaching folyamataival foglalkozni.

    1. Mi a legnagyobb kihívás számodra a coach szakmán belül?

    A tájékozatlan emberek előítéletének megtörése. Sajnos sokszor találkozom azzal, hogy a coach szó hallatán csak elnézően legyintenek egyet. Fontosnak tartom, hogy a szakma értékét megmutathassam a „nagyközönségnek”.

    1. Miben rejlik a coaching ereje?

    Az ügyfél motivációjában, aktivitásában, tenni akarásában. Hogy egy szakállas viccet húzzak elő (bár alapvetően pszichológusokra íródott, e itt is megállja a helyét):

    Hány coach kell ahhoz, hogy kicseréljen egy villanyégőt?

    Egy, de az égőnek is AKARNI KELL.

    8. Olyannak, aki még sosem hallott a coachingról, hogyan tudod meghatározni, közelebb hozni a számára?

    Minden ember életében vannak olyan helyzetek, amikor jó, ha van mellette valaki, aki irányított kérdésekkel segít gondolkodni, erőt gyűjteni a következő lépéshez. Jó, ha van valaki, aki megtart, aki ítéletek nélkül kísér az utadon anélkül, hogy befolyásolná a döntéseidet. Hiszen a DÖNTÉS, mindig az egyén sajátja. A coach „csupán” kíséri ennek létrejöttét.

    9. Milyen módon lehetne javítani a coachok társadalmi megítélését?

    Alapvetően fontosnak tartom, hogy a kompetenciáinkat és azok határát minél pontosabban meghatározzuk és minél szélesebb körben tudjuk kommunikálni.

    ~

    1. When and why have you decided to become a coach?

    I grew up in a family where all the female members were/are educators – I inherited this interest from them. Their true legacy, however, is not the urge to become an educator myself, but realising the value of dealing with people, helping them. I studied psychology and I became an integrative child therapist, I work with children and families. During my work I realised I would like to help not only the children, but their parents, too. By the time I was ready to take action, I was already pregnant with my second child. I have already been following Lily’s work for quite some time, and have felt I can relate to her mindset, so there was really no question which life coach course I will start.

    2. What kind of training(s) did you complete? Are you planning any other courses or trainings?

    As I mentioned I am a certified psychologist and integrative child therapist. I have taken part in further education courses and shall continue to do so in the future.

    There are two of those I would like to highlight: „Bridge building”, which has helped me learn how to provide help for the disadvantaged; and the game master course which appeals to the child in me.

    In the future I would also like to complete an advanced life coach course.

    1. What was your original profession? Have you remained in the field or has coaching become your career?

    I have worked with children and their parents, so coaching is a new element in my old practice.

    1. How has your life changed since you became a coach?

    I am able to be more efficient in my work, especially when I work with mothers.

    1. What are your plans as a coach, what would you like to achieve in the coaching profession?

    I would like to specialise in helping mothers and also in coaching children.

    1. What is the biggest challenge for you in the coaching profession?

    My biggest challenge is to fight against the stereoptypes and prejudice of ignorant people. Unfortunately I often meet people who discredit me when they hear the word „coach”. I consider it important to show the power of this profession to the larger audience.

    1. What is the main benefit / advantage / power of coaching?

    Motivating the coachee to take action.

    1. How would you define coaching to somebody who has never heard of coaching before?

    Everybody experiences situations when it is useful to have somebody around who can help you think with their guided questions and who can inspire you to take action. It is nice to have somebody who acts as a a safety net and sounding board, withouth judgement, who helps you walk along your path without wanting to influence your decisions. Namely, the decision is every person’s own right, the coach is only there to guide through the process.

    9. What do you think would be the best way to improve the public perception of coaches?

    I consider it of outmost importance to determine and communicate the coaching competences as clearly as possible.

     

    https://www.facebook.com/lehetszkiralyr/